Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
említett királyi oklevelében így beszél:331 „Ezért C. kalocsai érsek, az összes püspökök és választottak... figyelembe véve azt a bőkezűséget és előzékenységet, amelyet Szent Péter és szentséges atyánk, Sándor, nemkülönben a tisztelendő M., az apostoli szék kegyéből szerpap bíboros iránt való hódolatból nekik juttattunk, elferdült és minden kánonnal ellenkező szokásukat, melyet a prépostságok, egyéb méltóságok fölállításában és lerontásában, egyházi javadalmak megvonásában gyakoroltak, teljességgel az említett bíboros kezeire bízták."332 15. II. PÁL 1175-től CIV. «-^bizonytalan, melyik volt Pál érsekségének első éve. Az azonban egészen bizonyos, hogy 1175-ben már ezzel a méltósággal ékeskedett. Föntebb láttuk, hogy ebben az évben királyi oklevél aláírói közt szerepel. így hangzik a zárórész:333 „Készült ez a kiváltságlevél Urunk megtestesülésének 1175. évében, a dicsőségesen uralkodó III. Béla király, II. Géza fia alatt, amikor Jób volt az esztergomi érsek, Pál a kalocsai érsek, Adorján a jegyző...". Ha Pál már az előző évben is kormányozta ezt az érsekséget, a kalocsai érsekek közül neki jutott elsőnek az a megtiszteltetés, hogy Magyarország királyát ünnepélyes szertartás keretében megkoronázhatta.334 Ugyanis III. István halála után nem minden magyar értett egyet III. Bélában, az ő testvérében és az esztergomi érsek, akár mert az ellenpártnak kedvezett, akár mert betegség akadályozta, Bélát nem 331 Katona: História eritica IV. 186. Ez a dokumentum a Szentszék és III. István király (1162-1172) között 1169-ben kötött „konkordátum", amelyben a király elismeri a pápa jogát a püspökök letételére és áthelyezésére, ígéretet tesz arra, hogy a háborús szükséghelyzeteket kivéve tartózkodni fog az egyházi vagyon világi célokra való felhasználásától, valamint lemond a királyi apátságok és prépostságok invesztitúrájáról. Ugyanezt az oklevélben a kalocsai érsek is megígérte püspöktársaival együtt (e részletet hozza Katona). Az oklevél hitelessége máig vitatott, miként az is, hogy a megállapodás egy zsinat keretein belül született-e. Az M. sziglával jelölt pápai követ a S. Georgio in Velabro diakónus bíborosával, Manfréddal azonosítható. A „konkordátum" újabb kiadását l. Marsina: CDESI. 87-88. (A Katona által idézett hely: 88.). A kalocsai érsek nevének rövidítése itt Ch. formában szerepel. A vonatkozó újabb szakirodalomból l. Szovák Kornél: Pápai-magyar kapcsolatok a 12. században. In: Magyarország és a Szentszék 35—37., 45. 58. jz.; Szuromi Szabolcs Anzelm: Az első három esztergomi zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a XII. században. In: Magyar Könyvszemle 115 (1999) 400-408. 332 A Katonánál Kozma néven szereplő főpap valójában Cham(m)a, Chemma, Sama, Sarna, Sayna, Soma néven szerepel a kútfőkben és a szakirodalomban, valódi neve talán Soma (ejtsd: Csama) lehetett. Korábban (1158-1166) egri püspök volt, majd Mikó utódaként kalocsai érsekként szolgált az 1160-as évek végén, az 1170-es évek elején. Vagy hozzá, vagy még Mikóhoz intézte III. Sándor pápa (1159-1181) azt a levelet, amelyben engedélyezte Prodanus püspöknek a zágrábi egyházmegye élére való áthelyezését (l. Holtzmann: Pápai levelek 410-411.). Személyére még l. Sugár: Egri püspökök 52-53.; Udvardy: Kalocsai érsekek 66-70. 333 Katona: História eritica IV. 237. Az oklevél valójában 1185-ben kelt. L. Reg. Arp. 140. sz. 334 Ez tévedés, hiszen Mikó érsek már koronázott az 1160-as években. 104
