Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

akarta vagy nem tudta megkoronázni. Az előkelők jól tudták, hogy ez az esztergomi érsek sajátlagos tiszte, attól félve, hogy az ő nézeteltérése vagy betegsége miatt újabb zavargások keletkeznek, III. Sándor pápától követek útján alázattal kérték, hogy a választott király megkoronázásának tisztét ezúttal a kalocsai érsek tölthesse be. A pápa beleegyezett azzal a föltétellel, hogy a király hivatalos iratban gondoskodjék arról, hogy ez a cselekmény nem csorbítja az esztergomi érsek jogait. Bár III. Sándor engedélyokmánya elveszett, hogy a dolog így történt, kiviláglik III. Incének János esztergomi érsekhez intézett leveléből:335 CV. „Beletekintvén boldog emlékezetű Sándor pápának, a mi elődünknek regisztrumába, abban láttuk, hogy miután a magyar királyság főemberei és bárói elődünktől sokszorosan kérve-kérték, miszerint, ha a boldog emlékű L.,336

a te elődöd, az ő megbízatása szerint, a nemes emlékű Bélát, akit akkor választottak a magyarok királyává, vonakodnék megkoronázni, engedélyezze, hogy más tehesse fejére az ország koronáját, nehogy az ország és a magyar egyház számára súlyos veszedelmek származzanak abból, hogy a nevezett Béla nem kapta meg gyorsan a fölkenést és a koronát. Ugyancsak a mi elődünk a te említett elődödnek apostoli iratban meghagyta és az engedelmesség erénye alatt megparancsolta, miszerint nevezett választottat minden halogatás, ellentmondás, fellebbezés félretételével királlyá koronázza, vagy ha saját maga testi gyöngesége miatt esetleg nem tudná megkoronázni, a derék emlékezetű kalocsai érsekkel közölje, hogy őt a saját és az esztergomi egyház rangjának és méltóságának sérelme nélkül, az ország püspökeinek jelenlétében, azon a helyen, ahol a királyokat szokták koronázni, királlyá kenje fel és ne mulassza el a koronát fejére tenni, de előbb vegye át ugyanazon választott királytól a saját és az ország fejeinek szándékáról és beleegyezéséről szóló domború nyílt pecséttel ellátott iratot, mely szerint ebből annak vagy az esztergomi egyháznak semmi jogsérelme nem lehet, minthogy a magyar királyokat mindig ugyanazon egyház érsekei tartoznak megkoronázni. Nem kevésbé adja parancsba a nevezett kalocsai érseknek, hogy, ha a te fentnevezett elődöd azt sem megkoronázni, sem szerepét e tekintetben ráruházni nem akarja, ő az apostoli hozzájárulásban bízva, ellentmondást és föllebbezést mellőzve, annak és az esztergomi egyháznak jogsérelme nélkül ne mulassza el megkoronázni." Hogy ez így történt, Béla a következő iratával tanúsítja: „Én Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya... átveszem a koronát a kalocsai érsek kezéből, de nem az esztergomi egyház sérelmére, minthogy a magyar királyokat a jövőben mindig azon egyház érsekeinek kell megkoronázniuk." De hogy ki volt azon 1174. évben a kalocsai érsek, sehol sincs leírva. Az biztos, hogy nem volt Gergely, ahogy Horváth szeretné,337 mert ennek érsekségét ő maga helyezi 1124-re, Kozmáét pedig 1167-re. Az is bizonytalan, 335 Katona: História eritica IV. 227. L. Potthast 3725. sz.; Reg. Arp. 125. sz. Az oklevél 1209. május 15-én kelt, s tartalmazza Béla nyilatkozatát az esztergomi érsek királykoronázási jogának elismeréséről. Ugyanilyen deklarációt a Bélát megkoronázó kalocsai érsek is tett (l. MES I. 187-188.). A kérdésre l. Koszta: Adalékok 78., 85-86. 336 Lukács esztergomi érsek (1158-1181). 337 Horváth: Natales 43. 105