Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
Katona második legjelentősebb történetírói alkotása azonban kétségtelenül az e kötetben magyarul is napvilágot látó, kétrészes kalocsai érsekségtörténete lett.19 A XVIII. században a helyi főpapok támogatásával számos hazai egyházmegye történetét megírták, vagy föpásztorainak életpályáját ismertették,20 sőt Pray György az egész magyar felsőklérus (érsekek, püspökök) adattárát összeállította.21 A Kollonich László érsek ösztönzésére munkába kezdő Katona - miként jelen kötet olvasói is láthatják -először helyrajzi ismertetést adott a dél-magyarországi érsekségről, majd a kalocsai főegyházmegye területének korai történetét ismertette, végül a főpásztorok sorrendje szerint közölte a főegyház, de valójában inkább az azt irányító érsekek történetét. Módszere nagyjából megegyezett a História eriiicában alkalmazottal, a forrásokat szólaltatta meg, s csak vitás kérdések esetén bocsátkozott önálló fejtegetésekbe. Miután az I. kötetben az akkori plébániák állapotát, a II. kötet végén pedig az újkori egyházmegyés papságot is bemutatta, műve egyben egy 1800-ra érvényes történeti papi név- és címtárként (sematizmusként) is értékelhető. A szerző e munkáját történetírásunk nagy becsben tartja a mai napig, színvonal tekintetében az alább említett egyházmegye-történetek közül egyedül Koller József (1745-1832) pécsi kanonok saját püspökségét bemutató, hétkötetes monumentális munkáját szokták elébe helyezni. Miután a Kalocsa-bácsi érsekség középkori, de különösen XVIII. századi történetének máig ez a legrészletesebb feldolgozása, magyar nyelven való jelen kiadását már csupán ez a tény is indokolná. így azonban joggal merülhet fel az a kérdés, hogy a többszörösére duzzadt, ma ismert forrásmennyiség, az azóta eltelt kétszáz év történeti kutatása, fejlettebb kutatói módszere mennyiben tette időszerűtlenné Katona munkáját. Természetesen a kétkötetes műben számos mára már meghaladott nézet, azonosítás szerepel, s feltűnő, hogy a szerző bizonyos korszakok kútfőanyagát szerfelett kevéssé ismerte (ilyennek minősíthető példának okáért a XIII. század végétől a XV. század közepéig tartó időszak), vagy csak bizonyos forráscsoportok kerültek látókörébe. Ez utóbbit Hunyadi Mátyás és a Jagellók uralkodásának ábrázolása illusztrálhatja, ahonnan javarészt az akkor már részben kiadott diplomáciai levelezést, valamint az elbeszélő kútfőket vonta be elbeszélésébe, ill. a rend- és professzortársa, Wagner Károly (1732-1790) által kiadott, Váradi Péter érsek 19 História metropolitanae Colocensis ecclesiae. I—II. Kalocsa 1800. A munkát főpásztora, Kollonich László költségén, 500 példányban nyomták ki a gróf Batthyány József érsek (1760-1776) által 1765-ben létesített, s 1768-1816 között a piarista atyák által működtetett helyi nyomdában. L. V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában (1473-1800). Bp. 1999. 194-195. 20 L. pl. Nicolaus Schmitth: Archiepiscopi Strigonienses compendio dati. Nagyszombat 1752.; Uő: Episcopi Agrienses fide diplomatum concinnati. I—III. Nagyszombat 1768.; Innocentius Iosephus Desericius: História episcopatus, dioecesis et civitatis Vaciensis. Pest 1770., Uő: Compendium históriáé episcopatus Vaciensis. Pest 1770., Uő: Catalogus Vaciensium per seriem Episcoporum. Pest 1770.; Antonius Ganoczy: Episcopi Varadienses. Bécs 1776.; Johannes Róka: Vitae Vesprimiensium praesulum. Pozsony 1779.; Antonius Szeredai: Series antiquorum et recentiorum episcoporum Transsilvaniae. Károlyfehérvár (Gyulafehérvár) 1791. Ignatius comes de Batthyan: Sancti Gerardi episcopi Chanadiensis scripta et acta cum série episcoporum Chanadiensium. Gyulafehérvár 1790.; Josephus Koller: História episcopatus Quinqueecclesiarum. I—VII. Pozsony-Pest 1782-1812. 21 Georgius Pray: Specimen hierarchiáé Hungáriáé. I—II. Pozsony-Kassa 1776-1779. VI
