Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

Thoroczkay Gábor: Előszó

(1481-1501) által írt, valamint a főpappal kapcsolatos 1490-es évekbeli leveleket és okleveleket használta fel igen nagy bőségben.22

Az érsekség XVI-XVII. századi történetét pedig - a források ismeretének hiányában - a török hódoltságtól távol élő, lényegében címzetes föpásztorok történetével azonosította, s nem az oszmán birodalomba betagozódott Dél-Magyarország, s benne a föegyház területének sorsát követte nyomon. Katona müvének adatokban leggazdagabb, legrészletezöbb része természetesen a főegyházmegyét újjáépítő XVIII. századi érsekek története, ahol a formálódó Érseki Levéltár anyagán kívül már a szemtanúk és saját emlékeire is hagyatkozhatott. E sorok írója szerint a História metropolitanae Colocensis ecclesiae magyar fordításban való megjelentetésének legfőbb értéke historiográfiai, azaz először tárul elénk anyanyelvünkön egy, a magyar államban nagy hagyományokkal rendelkező, fontos egyházi intézmény históriájának 800 éve - igaz, ezt egy 200 évvel korábbi „szemüvegen" át szemlélhetjük. A latinul nem olvasó érdeklődők tudomásunk szerint -ilyen volumenű munka alapján - először alkothatnak képet XVIII. századi (egyház)történetírásunk helyzetéről, módszereiről, az akkor rendelkezésre álló történeti források és adatok mennyiségéről, valamint a korabeli történészviták szereplőiről és témáiról. (Az általunk írt kiegészítő kommentáranyag jellegéről 1. alább). Katona István korának számos történetírójával folytatott tudományos polémiát, illetve résztvett ideológiai jellegű vitákban is, a késői felvilágosodás pápaellenes és antiklerikalista felfogása ellen küzdve. így Pray Györggyel és Cornides Dániellel (1732— 1787) együtt Gánóczy Antal (7-1790) nagyváradi kanonokkal szállt szembe a váradi püspökség alapítási időpontjával kapcsolatban,23 majd hosszú, többfordulós küzdelmet folytatott egykori rendtársa, a szlovák Juraj Sklenár (Szklenár György) (1745-1790) azon írásai ellenében, amelyekben az a magyar honfoglalók által elpusztított Nagymoráviát a hagyományos felfogással szemben délre, a szerbiai Morava folyó tájékára helyezte, s Sklenár műveiből a magyar állameszme elleni támadás is kiolvasható volt.24 A vallásügyi vitákban Katona 1785-től vett részt: először a jezsuiták eszméit 22 Petri de Warda epistolae cum nonnullis Wladislai II... litteris... Petri causa scriptis. Praefatus est et indicem chronologicum subiecit Carolus Wagner. Pozsony-Kassa 1776. 23 Georgii Pray, Stephani Katona et Danielis Cornides epistolae exegeticae in dispunctionem Antonii Ganóczy... Pest 1784. 24 A vita bibliográfiai adatai: Georgius Szklenár: Vetustissimus Magnae Moraviae situs et primus in earn Hungarorum ingressus et incursus... Pozsony 1784.; Stephanus Katona: Examen vetustissimi Magnae Moraviae cum vindiciis Anonymi Bele notarii... Pest-Buda-Kassa 1786.; Georgius Szklenár: Hypercriticon examinis vetustissimi Magnae Moraviae situs... Pozsony 1788.; Stephanus Katona: Amicum responsum ad Hypercriticon Georgii Szklenár. Buda 1788.; Uő: Vêtus Moravia rursus ad suos limites reducta. Buda 1789. A polémia elemzésére 1. Ján Tibensky: Juraj Sklenár a jeho spor s Katonom о rozlohe Vel'kej Moravy. In: Historicky Sbornik 4 (1947) 350-373.; Püspöki Nagy Péter: Nagymorávia fekvéséről. In: Valóság 21 (1978) 11. sz. 60-82., különösen 60-61. Megjegyezzük, hogy az 1970-es évektől újból számos kutató vetette fel a „nagymorva állam" déli elhelyezkedését. A kérdésre összefoglalóan 1. Veszprémy László: Újabb vélemények Nagymorávia fekvéséről. In: Hadtörténelmi Közlemények 109 (1996) 3. sz. 131-137. VII