Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

Thoroczkay Gábor: Előszó

már 1810-ben elkészült).15 A nagyszabású alkotás egészen a XIX. század végéig a magyar historiográfia alapműve maradt, hiszen az itt található kútfők információinak szintetizálásából keletkeztek Fessier Ignác Aurél, Horváth Mihály, Szalay László és mások magyar történeti összefoglalásai. A História eritica évek szerint tárgyalja az eseményeket, a többségében teljes szövegükben közölt forrásokat a margón feltett kérdés után csoportosítva kritikai magyarázatokkal és jegyzetekkel kíséri. A szerző e munkájával lényegében a Hevenesi és Kaprinai által összegyűjtött hazai és külföldi forrásanyagot adta ki, de saját kútfőkutatásaira is nagyban támaszkodott. Bár módszerét az akkori kritika dicsérte, nem volt már abban az időben sem igazán korszerűnek mondható, s maga a szerző is kételkedett olykor metódusa hatékonyságában az évtizedekre nyúló munka egyes szakaszaiban. A közel másfél emberöltőt felölelő alkotófolyamatot külső körülmények gyakran gátolták: a kiadás anyagi fedezetét általában főpapi mecénások, 1790 után leginkább a kalocsai érsekek, valamint a történetíró kanonoki jövedelme biztosították, a XIX. század első éveiben pedig a Martinovics-féle összeesküvés (1795) után igencsak megszigorodó cenzúra gátolta a 36-41. kötetek megjelenését, s csak József főherceg, nádor segítségével tudta a szerző ezek napvilágra kerülését biztosítani. A História eriticában eléggé megbízhatóan közölt XI-XIV. századi kútfőanyag nagy részét azóta már újból kiadták,16 de a késői középkor és az újkor számos forrásának nyomtatott változatát máig csupán Katona művében olvashatjuk. A magyar történetírás históriájának kutatói azonban részletes, „kritikai" értékelést még nem írtak e jelentős alkotásról, csak a különállóan megjelentetett História duciimnak a honfoglalás korával kapcsolatos nézeteit szembesítették kortársai és az azóta eltelt idő tudományos állásfoglalásaival.17 Életrajzírója, Hauer Ferenc szerint Katona háromféle magyar történetet kívánt megírni: az első a fentebb ismertetett História eritica, а forrásokat az említett módszer szerint közlő kommentált forrásgyűjtemény; a második egy rövid, forrásközlésektől mentes gyakorlati Magyarország-történet; míg a harmadik egy részletes, a kútfők szöveg szerinti közreadását hasonlóképpen nem tartalmazó, többkötetes nemzettörténet lett volna. Ez utóbbi sohasem készült el, Katona is csak reménykedett abban (a História eritica 24. kötetének előszavának tanúsága szerint), hogy majd valaki vállalkozik megírására, míg a második, „gyakorlati" magyar történelmet még egyetemi tanárkodása idején megjelentette.18 15 História eritica regum Hungáriáé. I-XL1I. Buda-Vác-Kalocsa 1779-1817. 16 Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Buda 1829-1844., ill. számos XIX-XX. századi oklevélpublikáció és regesztagyüjtemény. 17 Erre legújabban 1. Szabados György: Bizantinológiánk jezsuita kezdetei. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 107 (1998) 53-61. Magára а História eriticára legrészletesebben máig 1. Hauer F.: а 8. jegyzetben i. m. 31-41., 44-46. Legújabb modern, de nem túl részletes historiográfiai értékelését 1. Gunst Péter: A magyar történetírás története. Csokonai História Könyvek. Debrecen 1995. 118-119. 18 História pragmatica Hungáriáé concinnata. I—II. Buda 1782-1784. V