Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

legfelső bíróságának megtartásához, a haladó állásfoglalásnak is tekinthető: a nemesek és polgárok törvény előtti egyenlőségéhez, de ez utóbbi is inkább a redemptus érdekek sérelmének féltéséből fakadt. A kerületek önkormányzati reformja nem került az országgyűlés napirendjére, pedig a lakosság ettől remélte a lényeges változásokat. A reformmal kapcsolatos remények megvalósítása érdekében, a közgyűlés megkerülésével, 1835. november 21-én két kiskun kerületi küldött jelent meg az országgyűlésen, hogy a „Jász és Kun publicus Magistrátus tisztviselő tagjainak adó fizetés alá leendő vonattatásokat sürgessék."

121 A közgyűlési utasításra - a magisztrátus követelésére - elvégzett vizsgálat kiderítette, hogy Тагу István halasi és Virág Pál kunszentmiklósi városi tanácsosok (szenátorok) Kunszentmiklós, Halas, Szabadszállás, Fülöpszállás és Lacháza megbízásából fordultak a nádorhoz és az országgyűléshez. Ebből a vizsgálati anyagból tudjuk azt is, hogy Kunszentmiklós már 1832-ben is előterjesztette ezt a kérelmet, de annak a teljesítését a közgyűlés a kerületek koordinációjának országgyűlési tárgyalására halasztotta. A követutasítás viszont éppen ellenkezőleg rendelkezett, s bár az országgyűlésen nem került napirendre a téma, a magisztrátus „mesterkedése" kiváltotta az 5 kiskun helység szervezkedését.

122 Úgy tűnhet, hogy a nagy horderejű reformkérdések mellett a kiskunságiak követelése talán nem is országgyűlési téma, de ez csak a kerületek igazgatási rendszerének ismerete nélkül állítható. Ekkor már több mint 300 aktív vagy visszavonult tisztségviselő élvezte az adómentesség előnyeit. A megszerzett előnyökről lemondani nem akartak, ezért a választási rendszer torzításával mintegy önmagukat újraválasztva őrizték hatalmukat. Ez a hatalomra jutott, többségében konzervatív vezető réteg minden reform útját igyekezett elzárni. Adómentességük megszüntetése, összekapcsolva a választási rendszer átalakításával, nem csupán az adófizetők terheit csökkentette volna, hanem lehetőséget nyithatott volna áldozatkészebb, a reformok iránt nyitottabb, a választóktól függő, s ezért érdekeiket jobban képviselő elöljárók hivatalba jutására. A közgyűlés szigorúan megrótta az öt kiskun helységet, és minden külön gyűlés tartását megtiltotta. A szervezkedés akkor abbamaradt, de csak átmenetileg, mert 1843-ban, amikor végre országgyűlési tárgyalásra került a Jászkun Kerület koordinációja, ismét fellángolt, és mindhárom kerületre kiterjedő mozgalommá vált. Az 1843. május 14-re összehívott országgyűlésen a Jászkun Kerület követei Szluha Imre nádori főkapitány és Vágó Ignác jász kerületi kapitány voltak. Amikor a királyi előadásokban a szabad királyi városok rendezésének kérdését országgyűlési tárgyalásra tűzték, a közgyűlés utasítást adott a követeknek, hogy igyekezzenek a kerületek „koordinációját" is felvétetni a tárgyalandó indítványok ni SZML. JKK. kig. Fasc. 4. No.2259/1835. 122 SZML. JKK. kgy. jkv. 1836. 499., 504., 520.sz. 51