Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

közé. A közgyűlés óhaja ez esetben egybeesett az alsótábla kívánságával, s így a kérdés végre napirendre került. Okulva a korábbi tapasztalatokon, 1843 július első hetében körlevélben hívták fel a helységeket arra, hogy az 1828-as Somsits-féle tervezetet alapul véve, a szeptember 4-i közgyűlésre írásban adják be rendezési javaslataikat. Az egyes helységektől kért külön véleménnyel a kerületi vezetés a helységek közötti, közgyűlésen kívüli érdekegyeztetést kívánta megakadályozni. A javaslattétel jogát és feladatát a tanácsok kapták, de a jászkun alkapitánynak már július 12-én tudomására jutott, hogy egyes településeken a köznépet is be akarják vonni a javaslatok megvitatásába. Ezt megakadályozandó, figyelmeztette a kiskun kapitányt, utasítsa az elöljárókat: hogy a tanácskozást, a köznép bevonása nélkül, vagy maga a tanács végezze el, vagy legfeljebb illendő politikai gyűlésben tartsák, különben az egész munkálat nem lesz érvényes.

123 Az alkapitány levele július 12-én kelt, de a kiskun kapitány betegsége miatt csak 24-én kapták meg a helységek. Ekkorra már a szervezkedés megkezdődött. Félegyháza javaslatára - a határozatot „nagyobb gyűlésben" hozták - a Kiskunság helységeinek küldöttei július 26-ára Szabadszállásra érkeztek, hogy egységes véleményt alakítsanak ki. A Kiskun Kerület négy felső városában aláírásokat és pénzt gyűjtöttek azoktól, akik a kerületek belső rendezését a privilégiumok szerint óhajtották, hogy szükség esetén a közgyűlés megkerülésével juttathassák el kívánságaikat az országgyűléshez. ' Kunszentmiklóson a főbíró vezetésével tartott népgyűlésen tárgyalták meg, hogy a bajok oka a „belszerkezetben" van. Követelték a közös teherviselés érvényesítését, mert ha a terhek közösek lesznek, az érdekek sem különbözhetnek. A későbbi vizsgálat során a kunszentmiklósi egyik szervező - Baky Farkas ügyvéd - elmondta: azért szervezkedtek, mert tudomásukra jutott, hogy az országgyűlési követek által a koordinációra tett előterjesztés ellenkezett a közgyűlésen elfogadott elvekkel. " A Kiskunság 4 felső helységéből összesen kilencszázán írták alá az íveket, a későbbi vizsgálat azonban már 2000 aláírásról tesz említést. A szervezkedés több szálon is folyt; a Jászságban az anyavárosból, Jászberényből indult. A törvényes rendezés sürgetésére, annak módjára vonatkozó beadványt intéztek az országgyűléshez, amit a megyéknek is megküldték. A fő szervező Pethes József, egykori jászberényi főbíró és Kiss Endre jászberényi tanító volt. Ez utóbbi készítette el a fogalmazványt. Néhányan végigjárták a helységeket, és vásárokban, lakodalmakban, házaknál, kocsmákban gyűjtötték a beadványhoz szükséges aláírásokat. Mihálytelken a jegyző kifogásolta a kérelem sértő hangját, de Pethes megnyugtatta, hogy azt még Pesten Kossuth Lajos átfo123 BKML. Kh. lt. Prot. С. 30. , 588.p./1843. 124 BKML. Kh. lt. Prot. С. 30., 592..p./1843. 125 BKML. Kh. lt. Prot. С. 30. , 579-58l.p./l843. 126 SZML: JKK. kig. Fasc. 4. No. 1849. /1843. 52