Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

önkormányzati hagyományok, az ország más vidékeinél is nagyobb lendülettel segítették elő az 1860-6l-es évek szabadabb korszakában az önkormányzati élet feltámasztását. Az autonóm rendszer egy éve a kerületi igazgatás legmozgalmasabb időszaka volt. Az ismét választott tagokból álló kerületi közgyűlés közjogi viták, a birodalmi központi hatalom és az önkormányzatok közötti harc színtere lett. Az egykori kiváltságos kerület ekkor a közigazgatásban is érzékelhető elkülönülés helyett a közös sors vállalására, a megyékkel azonos igazgatási elvek érvényesítésére törekedett. A provizórium időszakában az ideiglenességet a hagyományok felélesztésével igyekeztek áthidalni. A gyakorlatban azonban egyértelművé vált, hogy a hagyományok ismerete kevés, a jól működő törvényhatóságokhoz jól szervezett közigazgatás és hozzáértő tisztségviselő-testület szükséges. A kiegyezés után a Jászkun Kerület közigazgatási szervezetének újjáalakítási folyamata alapvetően eltért a vármegyéktől. Továbbra is következetesen érvényesült az az elv, hogy az önkormányzat alapja a község, s a községek önkormányzatának egyetemeként a 25 község önkormányzati egységét jeleníti meg a Jászkun Kerület, mint törvényhatóság. A közigazgatás átalakításának szükségességében teljes egyetértés alakult ki, de a hogyan kérdésében már jelentős véleménykülönbségek voltak. A közigazgatási törvények vitáiból három irányzat körvonalazódott: 1. a jászkun hagyományokhoz és az elkülönüléshez kötődő irányzat, 2. a megyékhez való közeledést és az egységes közigazgatást és törvénykezést követelő irányzat, 3. a polgári liberális irányzat. Az élénk közjogi viták után elfogadott törvényhatósági törvény megteremtette azt a közigazgatást, ami a korábbiaktól elhatárolódott, és természetszerűen igazodott a dualista államrendszerhez. Az új közigazgatást szabályozó törvények egyformán vonatkoztak Magyarország minden törvényhatóságára. Az előírásoknak azonban nagyon nehéz volt megfelelni. A közigazgatási különállást segítő anyagi függetlenségnek nyoma sem maradt. A Jászkun Kerület adókivetési joga a pótadóra korlátozódott, a haszonvételek bérbeadásából pedig olyan kevés jövedelem keletkezett, hogy az az intézmények fenntartását is csak részben fedezte. A közigazgatás és az önkormányzat költségeit a Jászkun Kerület már nem tudta saját forrásból fedezni. Nem kevés gondot okozott, hogy a törvényhatósági és a községi közigazgatás átalakulását nem tekinthették befejezettnek a jászkun puszták közigazgatásának rendezése nélkül, hiszen a puszták egy része az időközben lezajlott tagosítások és pusztafelosztások következményeként állandóan ott lakókkal népesült be. A Jászkun Kerületben ezért csak 1874-ben fejeződött be az a közigazgatási szervezési folyamat, amit a községi és a törvényhatósági törvények értelmében végre kellett hajtani. A kerület három járásra osztva megtartotta önálló törvényhatósági létét, amit 9 rendezett tanácsú város és 19 község alkotott. 234