Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
községeinek jogi egyenlősége, ami az igazgatásban eddig érvényesült, mindenképpen véget ért. Élénk levelezés és tanácskozás kezdődött az egy-egy kerülethez tartozó települések között. A kiskun helységek külön megbeszéléseket tartottak. Irányadónak a székvárost, Félegyházát tekintették, ahol a közhangulat a rendezett tanácsú várossá alakulás mellett volt. Itt a képviselő-testület plakátokon hívta fel a lakosságot, nyilatkozzanak: akik azt kívánják, Félegyháza ne rendezett tanácsú város legyen, március 15-ig adókönyvükkel együtt jelentkezzenek a városházán, és a tanácsteremben elhelyezett ívre jegyeztessék fel magukat! 578 Senki nem jelentkezett. Kiskunhalason szintén a rendezett tanácsú várossá alakulás mellett döntöttek. Kunszentmiklós viszont hosszas tépelődés és viták után úgy döntött, a nagyközséggé alakulás kedvezőbb lesz számára. Hasonlóan döntött Dorozsma, Fülöpszállás, Lacháza, Majsa és Szabadszállás is. A Kiskun Kerületben április végéig minden település" elhatározta, mit akar, s bár a belügyminiszteri jóváhagyások október végéig elhúzódtak, kivétel nélkül a községi akarat érvényesült. A Jász Kerületben rendezett tanácsú város lett Jászberény. Ekkor, bár anyagi és szellemi ereje jelentős volt, nem is törekedett a törvényhatósági jogú városok rangjára. A törvényhatósági várossá alakulást a községi törvény nem tette lehetővé, azt külön a döntési joggal rendelkező országgyűléstől kellett volna kérelmezni, de ezt a Jászkun Kerületből még a legjelentősebb mezőváros, Jászberény sem tette meg, megelégedett a meglévőhöz hasonló rendezett tanácsú város helyzetével. Megoszlott a lakosság véleménye Jászárokszálláson oly mértékben, hogy csak az adóösszegek kiszámításának módja billentette ki a mérleg nyelvét, hol a nagyközséget, hol a rendezett tanácsú várost pártolók oldalára. Jászárokszállás átalakulási problémája a községi törvény lényegére mutat rá, arra, hogy az új közigazgatási rendszerben a vagyon nagyságának lett meghatározó szerepe. A belügyminisztérium azzal utasította el a nagyközséggé alakulást kérelmezőket, hogy azt nem az egyenes állami adó többségét fizető lakosok kérték. A nagyközséggé alakulást kívánó Pethes Mihály és Pethes Antal által irányított csoport úgy gonolta többségben van, hiszen a királyi kisebb haszonvételek jövedelme (16.404 Ft) után fizetendő 10% jövedelemadót 579 a község jövendő átalakulásánál semleges adónak kell tekinteni, tehát az az adótöbbségnél nem vehető figyelembe. A kerületek álláspontja szerint tekintettel arra, hogy a közigazgatást a haszonvételekből és a közbirtokosság birtokadójából tartják fenn, az egyéb adókat, például a házadót nem lehet számításba venni. A mérleg nyelve aszerint ingadozott, milyen számítást vettek alapul. Végül a decemberi közgyűlésre sikerült olyan listát összeállítani, amin a nagyközséggé alakulást kérők államadója az összes állami adó felét 99 Ft és 12,5 krajcárral meghaladta. A kérdés eldöntöttnek látszott, de a kerület pártoló felterjesztését a belügyminiszter másodszor is elutasította, mert 578 BKML. Kf. Tan.ir. L 36 F 1 Cs 10 Sz 16/1872. 579 Az 1868:26 te. szerint 218
