Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

kivételként a balközép párti Fazekas Alajos illetve Szilády Áron nyert képviseletet. Az 1869. május 10-én tartott közgyűlés már rendezett állapotokat tükrözött, a viták lecsillapodtak, s a lezajlott választási mozgalmakat csupán a „választások alkalmával felmerült súrlódások"-nak említik, amelyek utóhatásaként még bizonyos intézkedéseket meg kell tenni.

555 A Dorozsmán történt zavargásokat ahová Szegedről katonaságot kellett kirendelni - a kiskun kapitány „választásokkor szokásos eset"-nek minősítette, s a főkapitánynak tett jelentésében az ügy elejtését javasolta.

556 Az országgyűlés eseményei, a polgári átalakulást továbbvivő törvényjavaslatok a kiegyezési politika folytatását jelentették, bár a Deák-párt az előző választáshoz viszonyítva 60 mandátumot veszített. Előretört a Tisza Kálmán vezette balközép 100 mandátummal, a negyvennyolcasok 40 mandátumot szereztek. Az elhangzott trónbeszédben a közigazgatás rendezésének szükségességére is történt utalás, aminek következményeként a törvényhatóságokban ismét megkezdődött a rendezési javaslatok összeállítása. A vármegyék élénk levelezésbe kezdtek egymással s elkészített javaslataikban igyekeztek jogaik megszorítását kivédeni. Egyben az országgyűléshez is kérvényeket juttattak el az önkormányzati jogok védelmében, a központosítási törekvések ellen. Ezeket a kérvényeket a megyék egymásnak is megküldték. A Jászkun Kerülethez eljuttatott kérvények elsősorban a bírói hatalom gyakorlásáról készülő törvény elhalasztását kívánták a közigazgatási rendezésig, és különösen sérelmezték a törvényjavaslatnak azokat a kitételeit melyek szerint megszüntetnék a bírói hivatalok választás útjáni betöltését. A Kerület csatlakozott Bihar, Zemplén, Komárom és Szabolcs vármegye, Debrecen és Temesvár szabad királyi városok véleményéhez, de a képviselőházhoz benyújtott kérvényében ezeknél sokkal árnyaltabban fogalmazott. A törvénytervezetnek csupán bizonyos vonásait kérdőjelezte meg. „Nem titkolhatjuk el aggodalmainkat - írták -, midőn megsemmisítve látjuk a választók és törvényhatóságok jogait az elsőfolyamodású bíróságok választására vonatkozólag, midőn a cél, a bírói hivatal államosítása s a qualificatio meghatározása által véleményünk szerint teljesen elérhető leendett." A tervezetben a kormányzati mindenhatóság előkészítését látják, mely kormányzati központosítás az alkotmány szellemétől idegen, s nem csak a közszabadságot, de a törvényhatóság létét is veszélyezteti.

557 A törvényhatóságok egy részének tiltakozása ellenére - hiszen nem minden megye csatlakozott e tiltakozási hullámhoz - az 1869:4. te. elválasztotta a közigazgatástól a jogszolgáltatást, és meghatározta a bírói függetlenség és a képesítés feltételeit. Az alsófokú, azaz a Jászkunságban a Jászkun kerületi törvényszéki bírák eddigi három évenkénti választása helyébe bevezette a kinevezési rendszert. Ez a törvény a polgári perrendtartásról elfogadott 1868:54. te.-kel 555 SZML. JKK. Alk. ir. 2376/1869.kig. 556 BKML. Kf. KK. 428/1869.kig. - Kiss József, 1968. 557 SZML. JKK. Alkap. ir. 5252/1869. kig. 202