Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

A rendészet átalakulása mellett az egész kerületet érintő sürgősen megoldandó feladatként merült fel a közbirtokosságok jogi szervezeti rendezése, a birtokossági képviselet egységes szabályozása. A közbirtokossági képviselet szabályozása a kerület igazgatási és szervezeti rendjének átalakításánál is nagyobb vitát váltott ki. A közbirtokosság, bár csak az önkényuralmi időszakban öltött közjogi formát, a redemptio pillanatától létezett, mint a redemptus birtokosok közössége. A birtokossági gyűlések a helységek közéletének legfőbb irányítói voltak. Az egész helység életét befolyásoló döntések sem politikai, sem gazdasági vonatkozásban nem születhettek meg a redemptus birtokosság, azaz a birtokossági gyűlések egyetértése nélkül. A birtokosságot irányító tőkeerős redemptusok egyben a közigazgatási hatalomba is beépültek. A tanácsok és a képviselő- testületek személyi összetételükből eredően is döntően a birtokosság érdekeit képviselték. Ugyanakkor az is tény volt, hogy a birtokosság vagyonának jelentős hányadát fordították közcélokra. Mindez az összefonódás és egymásra utaltság a kiegyezés idejére már jogilag tisztázatlan, kusza tárasadalmi és gazdasági helyzetet teremtett. A megalapozott és az illúziók által táplált követelések tömege került felszínre. 1868-ban ismét felerősödött a már korábban is létezett követelés, mely szerint a birtokossági közös földeket - a pusztákat - fel kell osztani.

543 Egyre erőteljesebben fogalmazódott meg annak az igénye, hogy a birtokosság vagyona különüljön el a községétől. Ez utóbbit az önkényuralmi időszakban történt visszaélések elleni felháborodás is táplálta, hiszen a telekkönyvezésnél számos községi tulajdont minősítettek át a közbirtokosság magántulajdonává. Egyfelől tehát a közigazgatás helyi irányítóinak újabb társadalmi ellentétek kibontakozásával kellett szembenézni, másfelől a megnövekedett közigazgatási és törvénykezési szervezet és a közösségi intézmények fenntartása egyre nagyobb megterhelést rótt a közpénztárra és a községivel összefonódott közbirtokossági vagyonra. A Jászkun Kerület 25 községe 1872-ig rendezett tanácsú község volt. Ez azt jelentette, hogy a polgári átalakulást alapjaiban befolyásoló törvénykezési rendtartás az 1868:54. te. és az ideiglenes törvénykezési szabályok szerint megszűnt a Jászkun Kapitányi Szék bírói hatásköre, de megnőtt a községi bíróságok szerepe. E liberális és a közigazgatást érintő részükben is demokratikus törvények ugyanakkor a sommás bíróság, a községi törvényszék, a telekkönyvi tanács, az árvaszék és a mezei rendőrségi bírák fenntartását a községek és a közbirtokosságaik magánjövedelméből képezett pénztárakból rendelték fedezni. Mindezek együttesen teremtették meg annak szükségességét, hogy a közbirtokosságok szervezetileg is elváljanak a községtől és annak képviselő-testületétől, és mint önálló testületek alakuljanak újjá. 543 Kiss J. 1868. 50-74. 544 Fekete János 1981. 88-96. - Az első ilyen intézkedések a községi vagyon átmentését szolgálták, de később számos visszaélés forrásává váltak. 545 Jászkunság 1868. jan. 26.: Kk. Kap. kig. 817/1869. 199