Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

biztost nevezett ki Babarczy Antal volt Csongrád megyei alispán személyében. Kossuth Lajos, mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke az árulónak nyilvánított Szentkirályi helyett Illésy Jánost bízta meg a Jászkun Kerület kormánybiztosi teendőinek ellátásával, s ezt nyílt rendeletben tette közzé.

384 A császáriakhoz átállt főkapitány helyett így két kinevezett kormánybiztost is kaptak a jászkunok, akik mindenekelőtt szabad és független önkormányzatukat akarták megőrizni. Nézeteiket szemléletesen tükrözi az 1849. február 2-án Jászberényben tartott tanácskozás jegyzőkönyve.

385 A tanácskozáson a Jász Kerületben lakó jász és jászkun tisztviselők vettek részt. A megbeszélés tárgyát Szentkirályi Móric főkapitány levele képezte, melyben közölte, hogy Babarczy Antal királyi biztos a jász tisztviselőket február 8-ra Pestre rendelte. A Jászkun Kerület központi bizottmánya ezért összehívta az elérhető tisztviselőket, hogy közös álláspontot alakítsanak ki. Az összegyűltek a rendeletet hivatalos úton tárgyalni sem akarták, „hanem mint alkotmányos formákba ütköző rendelet teljesítését minden áron, de csak magán úton megakadályozni" törekedtek. Határozatuk - mely három részre tagolódott - igyekezett a meglehetősen veszélyes és bizonytalan helyzetben döntésüket jogilag is körülbástyázni. Egyrészt kimondták, hogy „miután az 1848:25. te. szerint a Jász Kun Kerületek köz dolgairól csupán a nép által választott tisztviselőkből, és képviselőkből álló közgyűlés intézkedhetik, és miután a Jász Kun Kerületek együtt képeznek egy törvényhatóságot", így külön a jász tisztikar nem intézkedhet. Mivel nyilvánvaló, hogy a jász tisztviselők Pestre idézésével nem lehet más célja a királyi biztosnak, mint a Jászkun Kerület belügyi igazgatásába beavatkozni, a tisztviselők maradjanak helyükön, és Pesten semmi esetre se jelenjenek meg. Másrészt, mivel a tanácskozáson a körülmények ismeretében belátták, hogy a királyi biztos rendeletének végső célja a jász tisztviselők meghódoltatása, a határozatot olyan módon is megerősíteni vélték, hogy kinyilatkoztatták; „a tisztviselők hivatalra lépésükkor, a törvényes királynak hűséget, s a törvénynek és alkotmánynak engedelmességet esküdtek: míg a kormányforma változtatása iránt, az összes haza, törvényes képviselői által nem nyilatkozik", addig hivatali eskü felcserélése vagy megújítása nem történhet meg. Mindazonáltal azt is megfontolták, hogy a Jász Kerületet a császári csapatok körülzárták minek következtében a személyes biztonságuk kerül veszélybe, ha a királyi biztos rendeletére csupán a fenti határozati pontokban válaszolnak. Ezért a határozat harmadik részében megbízták Pethes Mihály jász kapitányt és Hegedűs Zsigmond jegyzőt, hogy keressék fel a főkapitányt, és támogatásának megnyerésével érjék el Babarczynál a korábbi szabadságok meghagyását. A küldöttek által előterjesztett határozati pontok Szentkirályi véleménye sze384 Herendi, 1901. Illésy János 1828—1834-ig a Nagykun Kerület kapitánya, a nemesi mozgalom lelkes híve , az 1832-es országgyűlésen a Jászkun Kerület követe volt. 385 SZML. JKK. lt. Bizottmányi iratok 57./1849. 146