Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

rint ugyan törvényesek, de a királyi biztos elé szabott politikai célokkal össze­férhetetlenek voltak. Babarczy nem is bocsátkozott törvényességi vitába, a küldöttségtől alkalmazkodást és meghódolást követelt. Ennek érdekében kész volt személyesen is megjelenni a kerületekben, ha biztonságát szavatolják. A kerületi tisztviselőkön kívül az egyes községek főbíráitól és főjegyzőitől, valamint nép­szerűbb képviselőitől is hódolati nyilatkozatot várt. A tárgyalások eredménye köl­csönös megállapodás lett. Babarczy lemondott arról, hogy a kerületben szemé­lyesen megjelenjen, és a községi vezetőket egyenként meghódoltassa, de kijelen­tette: addig is ,,míg a Kerület fegyver hatalmával meg nem hódoltatik, a Jász­ságot meghódoltnak tekinti," s aki rendeleteit nem teljesíti, felségsértést követ el. A kerületek küldöttei erre csupán hallgatással válaszolhattak. Az irányítás gyakorlata és az elöljáróság személyi állománya nem változott. A kerületek helységei továbbra is a „Jászkun Kerület főkapitányától" megne­vezés alatt kapták a katonai igazgatás utasításait és rendeleteit. A helységek vi­szont - hacsak nem álltak közvetlen katonai megszállás alatt - azok végrehajtását megtagadták, illetve a küldeményt fel sem bontották. 386 A császáriakhoz átállt Szentkirályit tehát nem tekintették főkapitánynak. A vezető nélkül maradt kerületbe Nyári Pál, a Honvédelmi Bizottmány titkára Illésy Jánost - kormánybiztosi rangjának meghagyása mellett - március 26-án megbízta a főkapitányi teendők ellátásával. A megbízás után Illésy János körlevélben tudat­ta a kerületek helységeivel a Honvédelmi Bizottmány március 26-i rendeletét; „miképp Szentkirályi Móricz főkapitány Hertzeg Windish-Grätz tábornagy úr hir­detményeinek a rendeleteinek köröztetése s a császáriakkali szövetkezése végett a főkapitányi hivataltól elmozdítatott." 387 Egyben utasította a főbírákat a rendel­kezés kihirdetésére és a Szentkirályitól érkező iratok visszaküldésére. Alig tisztá­zódtak a hatalmi viszonyok, amikor április elején a Jászkun Kerület ismét a magyar hadsereg fennhatósága alá került. Április 23-án összeült a közgyűlés, és a korábbi Hármas kerületi elöljáróság lemondott. A lemondás okozója Mocsy Ferenc jászkiséri bizottsági tag előterjesztése volt. Mocsy árulással és a császá­riakhoz pártolással vádolta a tisztikart, amiért képviselőik egyezkedni próbáltak Szentkirályival, illetve a királyi kormánybiztos Babarczyval. A közgyűlés a körül­ményeket mérlegelve felmentést adott a vádak alól, és felszólította a megvadul­takat hivataluk folytatására. 388 A Honvédelmi Bizottmány nem tekintette végleges megoldásnak, hogy a fő­kapitányi és a kormánybiztosi megbízatást egy személy töltse be. Kossuth már április elején felszólította a Jászkun Kerület központi bizottmányát, hogy minden helységtől kérjen ajánlást olyan, a nép bizalmát élvező személyre, akit főkapi­tánynak kinevezhet. Az április 23-i közgyűlésen tehát az új főkapitány jelölését is meg kellett 386 BKML. Kf. It. kgy. jkv. 1., 104.p., 1849. mára 19. 387 BKML. Kf. lt. kgy. jkv. 1., HO.p., 1849. ápr. 3. 388 SZML. JKK. kgy. 1849. ápr. 23. 62.jkv. sz. 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom