Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

1772-ben a nádori főkapitány körlevélben közölte a helységekkel a királyi helytartó rendeletét, mely szerint, „minthogy a helységeknek boldogsága kiváltképpen a jó tanult, és szorgalmatos nótáriusokon fundáltatva volna, erre nézve ... a Helységeknek tudtukra adatik, hogy a nótáriusoknak választásában, minden interessentiát félre tévén, a hivatalra alkalmatosságokat válasszanak, ezeket is pedig apprabatio végett (...) fő kapitány úrnak preesentállyák s híre és engedelme nélkül nótáriust fogadni nem szabadok."

282 1775-ben tovább szigorították a rendelkezést azzal, hogy a jegyzőket a főkapitány engedélye nélkül a hivatalukból kitenni sem lehetett.

283 1803-tól a főjegyzőre és a főbíróra hárult az írásbeli ügyintézés minden felelőssége, ezért azokhoz mindkettőjük aláírására szükség volt. Feladatuk közé tartozott a szegények panaszainak, kérelmeinek díjtalan írásba foglalása, de ügyvédi feladatokat nem vállalhattak. A pályázók rendszerint helybeli tanult fiatalok voltak, esetenként más vidékről is pályáztak a kerület helységeiben megürült hivatalokra. Azokban a helységekben, amelyekben a lakosság vallása nem volt egységes, ott a jegyzők között református és katolikus vallásúnak is kellett lennie.

284 Kiskunhalason, ahol erre az 1780-as évektől különösen vigyázott a tanács, 1786ban az egyik aljegyzőségre két pályázó volt. A katolikus Síposról csupán annyit jegyeztek fel, hogy kancellista a kerületeknél. A református Széles Mihály ajánlásánál viszont felsorolták, hogy iskoláit bevégezve 2 évig Pozsonyban volt partvarista, majd Erdélyben 4 évig kancellista, Budán a királyi táblánál jurátuskodott, és németül is tud.

285 A jegyzők iskolázottságáról tanúskodó megmaradt pályázataik szerint, legtöbb e hivatalra jelentkező személy jogi ismerettel és végzettséggel rendelkezett. 1790-ben Karcagon azért támadt vita a tanács és a kerületek közgyűlése között, mert a tanács csupán a református Kálmán Sámuel jelentkezését vette figyelembe, azt el is fogadta, sőt a hivatalra feleskette. A közgyűlés, tekintettel arra, hogy Karcagon római katolikusok is éltek, megsemmisítette a tanács kinevezési határozatát, és három római katolikus jelölését rendelte el. A főkapitányhoz intézett fellebezésben a karcagi tanács felsorolta Kálmán Sámuel megválasztásának okait: valóságos nemes, redemptus, nyelveket tudó, korábban Kunhegyesen már volt jegyző, nagyapja nagykunsági kapitány, édesapja Karcag jegyzője volt, majd sok évig bíróságot, a vita idején megyebeli esküdti hivatalt töltött be. „Nem ok nélkül választottuk, azért is pedig, hogy az hazafiaknak ezen példa által ösztönzői legyünk a tanulásra"

286 - írták. A karcagiak indoklása iskolapéldája annak a szemléletmódnak, amely a Jászkun Kerületben meghatározta a tisztségviselők kiválasztását. 282 BKML. Kh. lt. Prot. С. 4., 405.p./1772. 283 BKML. Kh. lt. Prot. С. 5., 198.p./1775. 284 1778. január 30-án kelt az a helytartótanácsi végzés, mely szerint azokban a helységekben, ahol római katolikusok is laknak, legalább egy római katolikus jegyző legyen. 285 BKML. Kh. It. Sub. D. Fasc. 45. No. 39./1786. 286 SZML. JKK. kif. Fasc. 1. No. 279./1790. 100