Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

delte el az árvák vagyonának leltározását, s számadási kötelességgel gyámok állítását. Külön fizetéses közgyám azonban nem volt, a szabad királyi városokban is csak 1780-tól kellett árvaügyi biztosi hivatalt szervezni. Félegyháza 1791-ben kérte, hogy a közgyűlés által meghatározott és a helyi házi pénztárból teljesítendő éves fizetésért közgyámot állíthasson. A kérést a közgyűlés elutasította, mivel „másut sintsenek salarisatus tutorok, azért itt sem látszik szükségesnek, hanem a másodbíró vagy perceptor vigye ezt a különben kitsiny szolgálatot."

279 1797ben az árva javak kezelésének felügyeletét a nádori táblabírákra bízták. A helységekben csak a XIX. században létesítettek fizetéses közgyámi állásokat. Az erdő- és hídinspektorok (felügyelők) hivatalának létrehozása szintén a XIX. században vált általánossá. Hídfelügyelőt elsőként a Jász Kerülethez állítottak, majd 1804-ben egyet a Nagykun Kerülethez és 2 főt a Kiskun Kerülethez.

280 Az egyes helységekben csak ezt követően választottak erdő- és hídinspektorokat. Ez utóbbi tisztség nem vált általánossá. Az utak, hidak, töltések felügyelete legtöbb helységben a másodbíró jogkörébe tartozott. Erdőfelügyelőket viszont választottak. Választásukhoz a szakszerűség biztosítása érdekében a kerületi erdőfelügyelő hozzájárulására is szükség volt. Sok helyen összekapcsolták a tisztséget a közigazgatási- felügyelőséggel, pl. a Kiskunság kisebb helységeiben és Túrkevén. Feladatuk volt az erdőtelepítéseket irányítani, a szakszerűséget biztosítani, és rendszeresen jelentéseket adni a kerületi felügyelők számára. A fenti választott tisztségviselők valamennyien a tanácsból vagy a külső tanács tagjai közül kerültek ki. Egy-egy személyt többször is megválasztottak ugyanarra a hivatalra, de ez rendszerint nem egymást követő években történt. Korszakunkban, bár a kerületek részéről volt ilyen törekvés, e szakhivatalokat nem sikerült állandó személyekkel betölteni. III. 3. 2. 2. Kinevezett tisztségviselők A legfontosabb kinevezéssel betöltött hivatalt viselő személyek a nótáriusok (jegyzők) voltak. Hivataluk egyidős a bíróéval, s szinte minden írásbeli feladat rájuk hárult. Kiválasztásukat pályázat alapján a tanács végezte. Tekintélyes fizetést, lakást és természetbeni juttatásokat kaptak, valamint felmentést a hadiadófizetés és a közteherviselés alól. Pénzbeli fizetésük több volt, mint a főbíróé." A nagyobb helységekben 2-3 jegyző tevékenykedett. Munkájuk átfogta a közigazgatás egész területét. Személyük, felkészültségük és megbízhatóságuk ezért a tanács és a kerületi igazgatás számára egyaránt fontos volt. 279 SZML. ЖК. kgy. jkv. 1791. 2239.sz. 280 BKML. Kh. lt. Q. 107. No. 20./1807. 281 1799-ben Halason és Félegyházán a főbíró évi fizetése 160 Ft, a főjegyzőé 170 Ft, 50 kila búza és 6 öl fa. Jászberényben a főbíró fizetése 180 Ft, a főjegyzőé 180 Ft, 50 kila búza és 6 öl fa, Karcagon a főbíró fizetése 150 Ft, a főjegyzőé 170 Ft, 50 kila búza és 6 öl fa. SZML. JKK. kig. Fasc. „. No. 804./1799. 99