Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

váltak el, legfeljebb végrehajtásukat néha más tizestisztségviselök végezték. 2002 és 2005 között a „templomos, kápolnás, temetős" tízesekben külön szálon futott a szakrális helyek ügyeinek intézése és a tizesbirtokok gondozásának, haszonvételének szervezése. Az egyháztanácsosi, kápolnabírói szakrális feladatkör és a birtokhasznosítási, állattartásszervezési, „rendtartó" feladatkör újra-találkozásának kiváló alkalmai lehetnek azok az esetek, amikor a tizes, mint anyagi javak birtokosa „a régi módi" szerint pénzzel, építőanyaggal, fával támogatja a saját szakrális helyeit: templomát, temetőjét, keresztjét. 2002 és 2007 között Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva mind a nyolc tizese maga kezelte visszaszerzett birtokát.

1237 A tizesközbirtokosságok gazdálkodásának főbb vonásait Háromtizes és Jenő falva tizes példáján mutatom be. A tizesközbirtokosság éves bevételei a XXI. század elején a következő tételekből származtak: Faeladás. Az erdőt 10 éves üzemterv alapján kezelték. Az üzemterv előírta, hogy egy évben mennyi fát lehetett kivágni. Háromtizes és Jenőfalva tizes számára egyaránt körülbelül évi 500 köbméter fa eladását engedélyezték az erdészeti üzemterv jóváhagyói. A kivágandó fákat a magánerdészeti hivatal alkalmazottai /okolták ki. A tízesek évente újságokban árverést hirdettek, amelyen több fafeldolgozással, fakereskedéssel foglalkozó cég is megjelent és ajánlatot tett. A helyi és környékbeli cégek általában előnyt élveztek. Az eladott fák ára jelentette a tízesek legfontosabb bevételét. 2006-ban Háromtizes és Jenőfalva tizes egyaránt körülbelül 40.000 új lej bevételhez jutott faeladás révén. Legelőtaxa. Azok a tizestagok és nem tizestagok fizették, akik a tizes csordájában a tizes legelőjén járatták szarvasmarháikat. Mértékét úgy igyekeztek megállapítani a tízesek, hogy a legelőbérből befolyt bevétel fedezze a legelők állami adóját. Tizesház bérleti díja. Csak Háromtizes tudott ily módon bevételhez jutni. A tizesházat rendszeresen bérbeadták lakodalmakra, keresztelői ebédekre, torokra és más családi rendezvényekre. A bérbevevők a helyiségekért, a bútorokért, az edényekért és evőeszközökért a tizes által meghatározott bérleti díjat fizették. A kultúrház bérbeadása révén azonban a tizes csak a faeladásból származó bevétel egy százalékához tudott évente hozzájutni. Kaszálók bérleti díja. Háromtizesnek a Monyasd bükké nevezetű területen, a hajdani jeles bükkerdő helyén volt 5,5 hektárnyi kaszálója, amelyet négy nyílra osztott fel. A nyilakat a szomszédos „Tókhelye" nevű gödrös területtel együtt évente elárverezték és kaszálásra bérbeadták. Ezáltal 800-1000 új lejhez jutott a tizes. Jenőfalva tízesnek a XXI. század elején nem volt kaszálója. Területalapú támogatás. 2007-ben a román államtól remélték a tízesek egy új törvény alapján, de e könyv megszületéséig még nem vált e bevétel valósággá. 2007-ben sajnálatos módon anyagi okokból Altizes és Simószege tizes tagságában felmerült az a gondolat, hogy tizeserdőiket és tizeslegelőiket átadják kezelésre a bánkfalvi „nagy" közbirtokosságnak. Az átadás bizonyára a tizesidenitás gyengülését hozná magával. 330