Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A tizesközbirtokosság XXI. század eleji éves kiadásait a következő tételek jelentették: Erdőőriztetés. Az Unió néven emlegetett közbirtokossági szövetség megyei magánerdészeti hivatala a közbirtokossági erdők őrzésére erdészeket alkalmazott. Körülbelül 800-1000 hektár erdő jutott egy erdészre. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva területén 2007-ben hat erdőhivatali erdész őrizte, gondozta, felügyelte a 10 közbirtokosság erdejét. Az erdészek fizetésének előteremtése érdekében a magánerdészeti hivatal erdőőrzési hozzájárulást szedett a közbirtokosságoktól. A tizesek évente hektáronként 30 lejt + 19 százalékos AFA-t fizettek erdőőrzés céljaira a magánerdészeti hivatalnak. Ez az összeg jelentette a tizesek legnagyobb kiadását. Ez vitte el a bevétel többségét. Területadó. Mértékét törvény alapján a helyi tanács határozta meg. Legtöbbször a legelők hektárjai után 20 lejt, az erdők hektárjai után 9 lejt kellett fizetni a tizeseknek adó címén. Csemeteültetés, fagondozás. Az erdészeti üzemtervnek megfelelően a tizesbirtokosság évente köteles volt bizonyos mennyiségű csemetét meghatározott helyen elültetni és gondozni. Ezeknek a munkálatoknak a költsége a tizesközbirtokosság költségvetését terhelte. Épületadó. Háromtizes fizette a tizesház, Körösmény tizes egy üzemi épület után. Jenőfalvának nem volt épülete. Könyvelési költségek. Minden tizest terhelték. Személyi költség. Háromtizesben fordult elő az alelnök járandóságának jelölésére. Egyébként a régi tizesbírók utódai, a tizeselnökök tizesüktől nem kaptak fizetést. Mindhárom szentgyörgyi tizes elnöke tagja volt a „nagy" közbirtokosság igazgató tanácsának. Következésképp, a tizeselnökök a „nagy" közbirtokosságtól kaptak fizetés jellegű járandóságot. A kiadások kifizetése után Háromtizesben és Jenőfalva tízesben egyaránt maradt némi haszon 2002 és 2007 között a tizeskasszában. Az évente egyszer, tavasszal tartott költségvetési tizesközgyűlés döntött arról, hogy mi történjen a keletkező haszonnal. Jenőfalva tizes kísérletezett a haszon kiosztásával a tizestagok között, de felhagyott a kísérlettel. 2006-2007 táján kialakult az a gyakorlat, hogy a keletkezett hasznot a tizesek olyan célokra költötték, amelyek a tizeslakók összességének érdekeit szolgálták. Például Háromtizes sokat költött a tizesház rendbehozatalára, porcelán étkészletet vásárolt a tizesházba, fizette a Szent Kereszt templom oltárának aranyozási költségeit. 2007-ben Háromtizes tervei között szerepelt egy tizesravatalozó felépítése. Jenőfalva tizes közgyűlése 2007 tavaszán elhatározta, hogy a tizesvagyon 2007. évi hasznát az 1975 óta hiányzó Basák hídja felépítésére kell fordítani. Az 1949 előtti régi tizesbirtokosságok legfontosabb teendőjének számított az évenkénti faosztás a tizes bébírósai számára. így természetes, hogy a régi beidegződések alapján az újjáalakult tizesek is osztottak fát tagjaiknak az első években. Az emberek meghatározott napon, az erdőgazda által előírt sorrendben mehettek ki az erdőbe és vághatták ki a. joguk után járó fájukat. 2006-tól a szentgyörgyi tizesek nem osztottak fát. Egy új törvény nehezítette az erdőbe járást, másrészt a gáz bevezetése is csökkentette a tűzifa iránti igényt. Akinek tűzifára volt szüksége, a „nagy" közbirtokosságon keresztül szerezte be. Azt a famennyiséget, amelynek kivágását évente 331