Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Körösmény tizes 1899. január 26-án tartott gyűlése megállapította, hogy a tizesben laknak olyan gazdák, akik gyakorlatilag gyakorolják a tilalmas használatának jogát, de a „szokásos áldomással még nem szabadultak be". A tizesgyűlés felszólított tíz személyt, Kánya Imre ikret, Nyírő Mártont, Nyírő Jánost, András Lajost, Péter Istvánt, Ballá Jánost, Fazakas Lajost, Nyírő Lászlót, Nyírő Imrét, Fazakas Jánost, csupa veretes nevű törzsökös gazdát, hogy „ a tizesben eddig fenntartott szokásnak megfelelően kötelességük ismertetés címén a birtokosságot illően és tisztességesen megáldomásolni". A következő hónapokban, években a beüsmertetésre jelentkezők között fel-feltűntek a felszólított gazdák nevei.

336 Simószege tizes 1909-ben szólított fel „névcserében álló" és „fejérnépre reászálló" gazdákat, hogy ismertessék be magukat, vagyis „kövessék a régi tiszteletet", fizessenek „illő áldomást" gazdatársaiknak.

337 Bevételi kérelem visszautasítása A tizesjegyzőkönyvek tanúsága szerint ritkán bár, de előfordult, hogy valamely kérelmező beüsmertetési kérelmét a tizesgyűlés visszautasította. A XIX. század vége táján az ilyen esetekből legtöbbször per lett. 1872. január 19-én Jenőfalva tizes nem adott tilalmasbeli jogot Márton Sándornak, aki Ilyes János özvegyét vette el feleségül, mivel Ilyes János árva leánykája még nem érte el a nagykorúságot.

338 1875. november 11-én Körösmény tizes elutasította Haricska József beszabadulási kérelmét. Haricska József arra alapozta óhaját, hogy 1864-ben eltartási szerződésben vállalta Tánczos Jakab és neje Bandi Klára gondozását. A tizesgyűlés megállapítása szerint Tánczos Jakab csak földjeit hagyta eltartójára, Haricska Józsefre. Tilalmasbéli jogának sorsáról nem intézkedett.

339 Sztojka János 1894-ben, valószínűleg nem törzsökös simószegi lakosként, „bé akarta fogadtatni magát Lófőrészbe", de kérése ellenállásba ütközött. Simószege tizes irreálisan magas összeget jelölt meg fölvétele föltételéül, hozzátéve: „az ilyeneket régen sem fogadta el" a birtokosság. Sztojka János a sokat próbált Molnár László szeredai ügyvédhez fordult. Perrel fenyegette Simószege tizest. Hosszú huzakodás után és az először megjelölt összeg egyötödéért bekerült a Lófőrész birtokosainak sorába.

340 A XIX. század utolsó évtizedeiben Körösményfalva tízesnek sok bosszúságot okozott Gyűjtő András, aki bíróságról bíróságra hurcolta azt a sérelmét, hogy Körösmény tizes elutasította felvételét a tizesbirtokosok sorába. Körösmény tizes arra alapozta döntését, hogy Gyűjtő András apja, néhai Gyűjtő Pál nagy összeggel tartozott a tízesnek. A tartozást Gyűjtő András nem volt hajlandó megfizetni. A pert Körösmény tizes szokás szerint elvesztette, majd kitartóan fellebbezett. Több évi ТА. К. 3. 173., 186., 190., 218. TA. S. 2. 34-35., 62. TA. J. 1.72. TA. К. 2. 95-96. TA. S. 1. 140., 141. 122