Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

pereskedés után, 1897. november 13-án Gyűjtő András kiegyezett a tízessel és a • > ' 'л 341 tízes tagjava vált. A tizesjog sorsa A legtöbb tizesjog apáról fiúra öröklődött. Mivel Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván általában a legkisebb fiú maradt az apai házban, a beltelek után birtokolt tizesjog legtöbbször a legkisebb fiúé lett. Az örökséget átvevő fiúnak meg kellett jelennie a tizes gyűlése előtt, hogy beösmertesse magát. Az egyenes ágon öröklők formális összeg, a XIX. század végén 33 krajcár lefizetése ellenében, illetve áldomás címén a tizesgyúlés résztvevőinek megvendégelésével minden vita nélkül megkapták a tilalmasba való bébírás jogát. Jellemző Tamás József esete, aki 1892. március 12-én kérte Körösmény tizest, hogy apja, néhai Tamás János jogának átvételével adja meg számára a tilalmasbeli faizás és legeltetés jogát. Természetesen kérése teljesült. Tanulságos a kérelmezőnek az a megjegyzése, indoka, amely szerint azt a jogot kéri, amelyet annak idején megboldogult „apja is örökölt".

342 Hasonló módon fogadta tagjai sorába Körösmény tizes 1904. február 9-én „33 krajcár, azaz 66 fillér" beüsmertetési díj és „illő ellátás" ellenében Nyírő Antal örökösét, Nyírő Lászlót.

343 1908. január 31-én, amikor Horváth Gergely beakart szabadulni Simószege tízesbe, özvegy édesanyja is elment vele a tizesgyűlésre, hogy jelenlétével „igazolja, hogy az őköt illető részben legyen ismert a birtokosság előtt". A tizesjegyzőkönyvekben többször emlegettek jogátruházást rokonra, például vőre. 1893. május 28-án Tompos József Háromtizes gyűlésén bejelentette, hogy nem érzi magát alkalmasnak a terhek viselésére, ezért tilalmasbeli jogát szeretné átadni vejének, Bandi Péternek. A gyűlés tudomásul vette a jogátruházó nyilatkozatot, és Bandi Pétert elismerte a tizes tagjának.

345 Kettős jogátruházásra került sor Háromtizes birtokosságának 1885. március 1jei gyűlésén. A szövegben használt „gyermeke után gyermekére" kifejezés azt sejteti, hogy a kedvezményezettek ebben az esetben is a jogátruházók vejei voltak: „Özvegy András Alozinő, született Gál Rozália és Tekse Józsefnő, született Bandi Borbára át adják jogaikat jogutódaikra, és kérik a nemes tizest, fogadják magok helyett a nemes tizes rendes tagjává. — A nemes tizes elfogadta rendes tizestagjává özv. András Alajosnő helyett és átváltoztatta nevét jogutódára, mint gyermeke után gyermekére Márton Zakarra, úgy özvegy Tekse Józsefnő átváltoztassa nevét jogutódára, mint gyermeke után gyermekére, Csedő Gáborra, melly alkalommal 'ТА. К. 3. 120., 122., 141., 143. 2 ТА. К. 3. 20. 3 ТА. К. 3. 247. 4 ТА. S. 2. 5. 5 ТА. Н. 3. 190., 203. 123