Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

határozat a tizes tetszésétől tette függővé, hogy a csorda mely időszakban jár haza, és mely időszakban hál kint.

917 1867-ben szokatlanul későn, február 27-én határozott Körösmény tizes gyűlése arról, hogy téli sertéscsordát kell szervezni. Ebben a határozatban fordul elő a rideg sertés kifejezés, mégpedig ott, ahol a csorda hazajáró jellege fogalmazódik meg. A tizes vezetői szükségesnek tartották figyelmeztetni a megfogadott két téli sertéspásztort, hogy az állatokat a hazabocsátáskor a tízesig tartsák együtt, sőt napközben az erdőben is kötelesek a sertéseket „össze tartva pásztorolni. "

918 1875-ben Körösmény tizes teljes gyűlése január 15-én döntött arról, hogy már másnap téli sertéscsordát szervez, amely Szent György napjáig járja a tilalmast. Pásztort is fogadott a tizesbeli Gyűjtő András személyében, aki hetente fél véka gabonát és egy krajcárt kapott a gazdáktól egy-egy sertés után. A határozat a tizes parancsától tette függővé, hogy „haza hajtóul vagy ki hálóba történik" a sertések . - , 919 teli erdei tartása. Kecskenyáj - kecskepásztor Háromtizes 1795. évi és Martonos tizes 1820. évi konstituciója egyaránt tiltotta a kecskék tilalmasbeli legeltetését. A későbbi idők tizeshatározatai is rendszeresen foglalkoztak a fiatal fák hajtásait előszeretettel lerágó kecskék tilalmasbeli legeltetésének megakadályozásával. Ezek a tilalmak legtöbbször a felsőbb hatóságok kecskeellenes megnyilatkozásait visszhangozták. Altizes gyűlése 1835. december 7-én kemény pénzbüntetést helyezett kilátásba azok számára, akik kecskéiket behajtották a tilalmasba vagy a tilalmas-széli ciheresbe. A tilalmak ellenére mindig előfordultak olyan esetek, hogy valaki a tilalmasban próbálta legeltetni a kecskéit. 1871. január 14-én Körösmény tizes gyűlése tárgyalta „Gyűjtő András és fia, György által a nemes tizes tilalmas erdejében 28 darab kecskejök által tett praevaricatiot." A határozat szerint a Gyűjtő családnak minden kecske után 4 krajcár büntetést kellett fizetni.

921 A falvak és bennük a tízesek kecskeállományának nagysága valószínűleg ingadozott. Különösen felment a kecskék csillaga a nagy marhavészek idején. 1850 februárjában Háromtizes gyűlése megállapította, hogy a legutóbbi marhavész idején a tízesben sok szarvasmarha elkárosodott. Helyettük a gazdák kecskéket szereztek. A tizesgyűlés úgy rendelkezett, hogy a megszaporodott kecskeállományt a megcsappant létszámú marhacsordában kell legeltetni.

922 917 ТА. К. 6. 84-85. 918 ТА. К. 2. 14. 919 ТА. К. 8. 11. 920 ТА. А. 3. 12. 921 ТА. К. 2.41. 922 ТА. Н. 1. 106. 257