Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

engedélyezte az erdészeti üzemterv, inkább vállalkozóknak adta el a tizesközbirtokosság, hogy ezáltal növelje bevételét. A XXI. század első évtizedében újra a tízesek szervezték a szarvasmarhacsordákat, amelyek a tizeslegelőkön legeltek. 2006-ban Háromtizes csordájában 250, Jenőfalva tizes csordájában 100, Körösmény tizes csordájában 100 fejőstehén járt. A pásztort a tizesgyűlés alapján a tizesközbirtokosság vezetősége fogadta. A pásztorbért a lakosok adták össze és a következő alkotórészekből állt: 1 tehén után egy tarisznya, vagyis 1 tarisznyányi élelmiszer, ahányszor a tehenek számától függően a gazdára rákerült a sor; 1 tehén után 50 lej, amelynek felét az első kihajtás után 10 nappal, másik felét október végén kellett fizetni; 1 tehén után 15 kilogramm pityóka, amelyet Demeter nap (október 26.) után szedett össze a pásztor. A tehéncsorda május 10-től Demeter napig, október 26-ig járt a tizes legelőjén. Sertéscsordát egyik tizes sem szervezett. A juhok tízesenként vagy tizesrészenként esztenába szerveződve a növendékmarhákkal, tinóbinókkal együtt jártak a „nagy" közbirtokosság távoli havasi területein. Az esztenatársaság, a gazdaság kötött szerződést a „nagy" közbirtokossággal a legelők biztosításáról és díjáról. Egy-egy esztena serege 400-600 juhból és 20-30 tinóbinóból állt. A tizesközbirtokosságok a régi mód szerint 2002 és 2006 között is szerveztek évente ismétlődő közmunkákat. A tizestagokkal javíttatták a tizesbeli és a mezőre vezető utakat. Tisztíttatták az árkokat. Borsikabokrok és más nem kívánatos növények eltávolításával „takaríttatták" a tizeslegelőket. Hidat javíttattak. Háromtizes és Jenőfalva tizes egyaránt meghatározta, hogy minden gazda egy tehén után köteles tavasszal két napig legelőt tisztítani. Ha nem jelenne meg a közmunkán, 20 lejt fizet. Általában a tízesek listákat készítettek a közmunkát végzőkről és a közmunkát elmulasztókról. Az utóbbi listákat felolvasták a tizesgyűléseken. A fentebbi rövid bemutatás azt sugallta, hogy a maradék székely tízesek a XX. század második felének folytonosság-bontó kora után a harmadik évezred hajnalán újra hagyományokba gyökerező eleven életet élnek. Nemcsak Erdély, hanem az Európai Unió területét tekintve is társadalomszerveződési, közigazgatástörténeti, birtoklástörténeti, településnéprajzi különlegességnek, múltból örökölt, figyelemre méltó eleven emléknek, tanulságokat hordozó reliktumnak számítanak. 332