Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
IV. A TÍZESEK KUTATÁSA ÉS A TÍZESEK ÍRÁSBELISÉGE CSÍKSZENTGYÖRGYÖN ÉS CSÍKBÁNKFALVÁN KUTATÓI VISSZATEKINTÉS A legutóbbi ezredforduló éveiben, amikor a Csíkszentgyörgy község közigazgatási kötelékébe tartozó Csinód és Egerszék területén, az Uz-völgyi hegyi tanyákat kutattam, 57 a havasokba tartva, vagy a havasokból érkezve gyakran megfordultam Csíkszentgyörgyön, és viszonylag sokat kutattam a Csíkszentgyörgyi római katolikus plébánia irattárában. Kutatásaimnak abban az időszakában a fölöttébb szerény mennyiségben feltűnő Uz-völgyi adatok mellett elsősorban a Szentgyörgy és Bánkfalva falvakat évszázadokon át egybefogó csíkszentgyörgyi megye működésének dokumentumai érdekeltek. Nagy igyekezettel tanulmányoztam a megyeszéke nehezen olvasható ítéleteit, végzéseit, a megyebírói számadásokat, a megyés templom körül sorjázó közelebbi és távolabbi kápolnák iratait. Fehér Lajostól, a csíkszentgyörgyi származású, akkortájt gyulafehérvári pap-tanártól egy csendes gyulafehérvári esti beszélgetés során véletlenül megtudtam, hogy szűkebb pátriája, Jenőfalva tizes magáénak tartja a Pósa hegy tetején álló Nagyboldogasszony kápolnát. Hamarosan kiderült, hogy a többi kápolna is kötődik valamelyik tízeshez. Ez a körülmény fokozta érdeklődésemet a tízesek iránt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a csíkszentgyörgyi megye szakrális helyeinek vizsgálata elválaszthatatlan a tízesek alapos kutatásától. Természetesen néprajzi kutatásra készültem, mivel biztosnak látszott, hogy az egyházi iratokban csak néhány szórvány adatocska kerül elő a tízesekről. 2004 nyarán jelentős fordulat következett be csíkszentgyörgyi kutatásaim menetében és módszerében. 2004. július 14-én Székelyudvarhelyről rövid időre felkerestem Csíkszentgyörgyöt, leginkább azért, hogy az Uz-völgyi magyarok című frissen megjelent könyvemből adományozzak néhány példányt. Ebéd közben kutatásaimról társalogva Pálfi János plébános megemlítette, hogy egy-két évvel azelőtt egy háromtizesi híve régi írásokról beszélt neki, amelyek talán valahol egy háromtizesi gazdánál találhatók, és amelyek a régi Háromtizes életét villantják fel. Élénk érdeklődésemre megígérte, hogy utánajár a dolognak. Néhány hét múlva megérkezett Kecskemétre a hír, hogy Kisboldogasszony napján, ha az egerszéki búcsúba igyekezve Csíkszentgyörgyön járok, megtekinthetem a háromtizesi iratokat. Nem bírtam szeptember nyolcadikáig várni. Az ünnep vigíliáján, szeptember 7-én Csíkszeredából néhány órára kimentem Csíkszentgyörgyre. Érkezésem hírére Czikó Gergely iskolaigazgató, törzsökös háromtizesi lakos elhozta a plébániára az összegyűjtött, megtalált iratok egy részét. Néhány szál régi papírra számíthattam. Ugyancsak meglepődtem, amikor a súlyos terhet cipelő Vö.: BÁRTH János 2004. 30
