Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

többször tizesgyűléseken nyilvánította ki nézeteit. Az esztenatársaságok tízesek szerint szerveződtek.

54 A gyergyai tízesek Tarisznyás Márton által felsorolt újkori feladatait, működési sajátosságait Garda Dezső még megtoldotta néhánnyal. Hangsúlyozta a XVIIXVIII. századi gyergyószentmiklósi tízesek birtokszabályozó szerepét, amely abban nyilvánult meg, hogy sok egyéni foglalást közfölddé változtattak vissza. Tudósított arról, hogy a XVIII. század eleji Gyergyóremetén a tízeseknek külön havasuk volt, ahol tízesenként szervezték a pásztorfogadást és az állatlegeltetést. Utalt arra, hogy az 1921. évi és az 1945. évi földreform végrehajtása a tízesek keretében valósult meg. Fontosnak tartotta megemlíteni a tízesek XX. századi művelődésszervező, kulturális szerepét.

55 Duka János 1978-ban néprajzi jellegű tanulmányt közölt Csíkszentlélek tízeseiről. Leírása jól ábrázolja az egymástól távol eső székely tízesek XX. századi életét. Csíkszentlélek a XX. század elején négy tízesből állt. A négy tizes a XX. század első felében úgy élt, mint négy apró falucska. Önálló határak volt, amelyet 1933-ig fordulórendszerben műveltek. A „tizesrészhez" való jog, a tizesbeli birtoklásjoga a tizes területén fekvő ősi belsőséghez volt kötve. Az 1870-es évekig, illetve az „arányosításig" létezett a tízesek közös földvagyona. A négy tízest a közös községháza, templom, iskola, a közbirtok, valamint a csíkszentléleki kommunitásba való tartozás tudata és ténye kapcsolta egybe. A tizes élén a választott tizesbíró állt. Munkájában egy tizespolgár segítette. Választott tisztségviselő volt még a határbíró. A baktemek nevezett éjjeliőröket és a hajtónak nevezett mezőőröket fizetésért alkalmazták a tízesek. Minden tízesnek külön juhserege és esztenatársasága volt. A tízesenként szervezett juhtartás ügyeit az esztenabíró intézte. A tizesbíró számára sok feladatot adott az útépítés, útjavítás, sáncásás, középület-javítás, kerítésjavítás céljából meghirdetett rendszeres és gyakori közmunkák szervezése. Minden tizes külön tartotta kenderföldjeit.

56 * * * Alábbiakban a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek életének bemutatásával hozzá kívánok járulni a tízesekről alkotható irodalombeli kép árnyalásához. Munkámat a vizsgált tízesek saját irataira, mint a történeti kutatásban újnak számító forrásokra alapozom. Az írott adatokat időnként néprajzi gyűjtésből származó ismeretekkel értelmezem, magyarázom. Ezúton is hangsúlyozom, hogy nem a tízesek források nélküli, ködbevesző régmúltjával, hanem XVII-XX. századi működésük rendjével, sajátosságaival foglalkozom. TARISZNYÁS Márton 1982. 209-210. GARDA Dezső 1991. 190. DUKA János 1978. 29