Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

amennyi szükséges". Ha 20 terű fa fogy el, 20 terűt kell adniok. Nehogy már „az erdő bíró urak határozzanak" arról, hogy mennyit tüzeljen a községi elöljáróság!

551 1891. június 5-én Csedő István bánkfalvi falusbíró levélben utasította Martonos főerdőbíráját, hogy a községháza „befödése" céljából 8 nap alatt Martonos tizese 500 levél dránicát szállítson a községházához, „mivel tudja a birtokosság is, hogy a községi pénztár teljesen megüresedett, tehát ennél fogva a tízeseknek kell, hogy hozzájáruljanak a községháza kijavításához'". A főerdőbíró nehezen tehetett volna mást, minthogy az 500 dránicát megpróbálta begyűjteni a tizestagoktól. A falusbíró levelének hátulján olvasható annak a 36 martonosi gazdának a neve, akik „10-10 levél dránicával", vagy 10-10 krajcárral járultak hozzá a községháza javításához. A 36 gazda közül 21 pénzt, 15 dránicát adott.

552 A községi bíró igazságtétele tízeseket érintő ügyekben 1882 elején Martonos tizes szerette volna elérni, hogy a területén átfolyó (név nélküli) patak árkának gondozásába Altizes és Simószege is vállaljon részt. Csíkbánkfalva község 14 tagú képviselőtestülete 1882. március 3-án tárgyalta a témát és az „ősöktől" örökölt gyakorlatra hivatkozva 11:3 arányban leszavazta a martonosiak újítási törekvését.

553 1875-ben Péter Gergely martonosi gazdát sérelem érte, mert a tízesen átfolyó patak bojtozása közben tizesfelei megrövidítették birtokában. Darvas János bánkfalvi bíró a tízessel szemben a panaszos Péter Gergelynek adott igazat és viszszaállíttatta a megcsonkított birtok eredeti állapotát.

554 1889-ben egy özvegyasszony bepanaszolta Martonos tizest a községi bírónál, mivel útcsinálásról való távolmaradása miatt nem kapott a tízesétől „szabadítás fát". Darvas János falus bíró figyelmeztette a tizest, hogy „minden özvegy asszony fel van mentve minden nemű útcsinálás alóT\ tehát jobb, ha teljesítik az özvegyasszony óhaját, mert ellenkező esetben a főszolgabíró adatja ki velük az asszony fáját.

555 A TIZES ÉS A „NAGY" KÖZBIRTOKOSSÁG A XX. század első felében Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva együttes területén 10 közbirtokosság működött: mégpedig 2 községi és 8 tízes-közbirtokosság. A tizes-közbirtokosságokat tizesbirtokosságoknak, vagy „kis" közbirtokosságoknak, a községi közbirtokosságokat „nagy" közbirtokosságoknak nevezte a táj népessége. Teljesen természetes, ha felmerül a kérdés: milyen kapcsolat volt a „nagy" közbirtokosságok és a tizesközbirtokosságok között? (II. tábla) Erre a logikus kérdésre a megismert tizesdokumentumok alapján nem lehet megnyugtató választ adni. A „nagy" közbirtokosságok jegyzőkönyvei, iratai nem állnak a kutató rendelkezésére. Többségük a XX. század közepének osztályharcos 1 TA. M. 3. 14. 2 TA. M. 3. 18. 3 TA. M. 3. 20. 4 TA. M. 3. 13. 5 TA. M. 3. 17. 172