Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

mozgalmai idején megsemmisült. Valójában ebben a témában a néprajzi módszer sem hozhat sok eredményt. Elsősorban azért, mert azok a szentgyörgyi és bánkfalvi férfiak, aki a XXI. század első évtizedének közepén 80. életévük táján jártak, 1949ben a közbirtokosságok felszámolása idején hetyke legényéletüket vagy fiatal házas korukat élték, következésképp, keveset törődtek a középkorú és idősödő gazdák dolgával, a közbirtokosság ügyeivel. A tizesjegyzőkönyvekben és a tizesiratokban feltűnően ritkán esett szó a „nagy" közbirtokosságokról. Már az is „lelet"-nek számít, ha utalást találunk a „községi közbirtokosság" fogalmára, vagy a „nagy" közbirtokosság - „kis" közbirtokosság ellentétpárra".

556 Hídjavítások, hídépítések esetén többször olvashatunk arról, hogy a hidat gondozó tizes vagy hídközösség a „nagy" közbirtokossághoz fordult fáért. 1928-ban a bánkfalvi közbirtokosság 1000 lejt adományozott Altizesnek. Ezzel az adománnyal támogatta a Szent János kápolna javítását.

557 1940 táján többször szó esett arról, hogy a bánkfalvi közbirtokosság nem akart részt vállalni a bikatartásból, amely továbbra is a tízesekre maradt.

558 Körösmény tizes 1942 elején 300 pengő kölcsönt vett fel a szentgyörgyi közbirtokosságtól bikavásárlás alkalmával.

559 A tizestagok, vagyis azok a gazdák, akiky'óggal rendelkeztek valamelyik tizes tilalmasában, általában tagjai voltak községük „nagy" közbirtokosságának is. Igyekeztek hasznot húzni mindkét közbirtokossági tagságukból. Növendék és heverő marháik nyaranta a nagy közbirtokosság havasi legelőin jártak. Juhaik a nyári hónapokban a közbirtokossági havasok távoli esztenahelyein legeltek. A gazdák a „nagy" közbirtokosság faeladásai, faárverései alkalmával részesedtek a bevételből. A tizes tilalmasának faszabadításai révén szerezték meg tüzelőjüket. Igásállataik a tizes tilalmas pusztáin, cihereiben, fejősteheneik, sertéseik, kecskéik pedig a tizes legelőjén jutottak nyári táplálékhoz. A TIZES ÉS A HELYI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ Tizestagság — megyetagság A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek tagjai, a kevés jövevény görögkatolikustól eltekintve, a római katolikus egyház híveinek számítottak, és így egyházszervezetileg „Szentgyörgy megyéje" kötelékébe tartoztak. A „megye" családfőinek többsége tizestagnak, a tizestag családfők többsége „megyetag"-nak mondhatta magát. Mindebből következik, hogy a XVIII. században és a XIX. század első felében, amikor a „szentgyörgyi megye" még hatalmas vagyonnal, óriási havasokkal rendelkezett, a tizestagok, a „megye" tagjaiként élvezték a „megye" vagyonának hasznát. Sertéseiket a „megye" által szervezett csordákban makkoltatták. „Heverő" marháik és juhaik a „megye" havasi legelőin jártak.

560 TA. H. 4. 11.-TA.K.4. 231. TA. A. 4. 26. TA.M. 2. 153-154. ТА. К. 5. 77. BARTH János 2004. 54-74. 173