Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tizes teljes jogú tagja. Az elutasító határozat közölte Ballá Jánossal: „építsen azon belsőre, mire eddig bebírt, legyen körösményfalvi lakos, és akkor elismeri tagtársának"? i[ Természetesen volt példa ennek a szemléletnek az ellenkezőjére is. Koronka Sándor valaha Simószege tizes birtokossági tagja volt. Fia, Koronka Árpád, aki más bánkfalvi tizesben lakott, 1930-ban, apja jogára beösmertette magát. A tizesgyűlés jegyzőjének megfogalmazása szerint „mint külbirtokost úgy kötelezik, mint egy bennbirtokost minden terű elviselésére

289 Részjogok Bánkfalva alsó három tizesének életében fontos szerepet töltött be az ún. Lófőrész-jog. Ha Altizesben, Martonos tizesben, Simószege tizesben beüsmertette magát egy új tizestag, a jegyzőkönyv fogalmazója mindig akkurátusan megjegyezte, hogy az illető a tilalmasba és a Lofőrészbe egyaránt jogot szerzett. Ebből következik, amire egyébként nem találtam példát a tizesjegyzőkönyvekben, hogy elvileg létezett csak a tilalmasba és csak a Lofőrészbe szóló jog. Valószínűleg nem minden tilalmasba bébíró gazda szerzett Lófőrész-jogot. Más szóval, „akik a Lófőrészben bébirtokoltak", talán kevesebben voltak, mint a tilalmas birtokosai. 1837-ben Martonos tizes új jegyzőkönyvében feljegyezték annak az 52 gazdának a nevét, akik Martonosi lakosként bebírtak a tizes tilalmasába. Egy évvel később, 1838-ban felsorolták 39 martonosi gazda nevét, akik „részesek" voltak a „Lófőjusban". A tilalmasba bébíró tizestagoknak tehát körülbelül négy ötöde részesült a Lófőrész áldásaiból is.

290 1922. január 11-én Simószege tizesgyűlésén „Bandi Ignác az Bakai Beniámféle tilalmas és Lőfőrész jogot átengedte fiának Györgynek mindaddig, amig Beniám fia haza kerülne ".

291 Ugyanebből a korból több olyan esetet is megörökítettek a jegyzőkönyvek, amikor tilalmasba és Lofőrészbe szóló jogot adtak, vettek a gazdák.

292 Tanulmányomnak a tízesek kaszálóiról szóló részében kerül még szó a Lófőrészről. Itt csak röviden utalok arra, hogy Bánkfalva havasaiban, az Uz-völgyi Egettvész tájékán volt egy Lófőrész nevű kaszálóterület, amelyet Altizes, Martonos és Simószege közösen birtokolt. Valószínűleg kicsinek számított a kaszálóterület ahhoz, hogy a három tizes Lofőrészbe bebíró gazdái osztozzanak rajta. Ezért nagy bölcsen kitalálták a bánkfalviak, hogy egyik évben Altizes, másik évben Martonos, harmadik évben Simószege használta a jeles kaszálót. Ezzel függnek össze az efféle jegyzőkönyvi bejegyzések: „Folyó évre a Lófőrész az Simonszeg birtokosságára fordult" (1915).,

293 18 ТА. К. 3. 53. 19 TA. S. 2. 222. 10 TA. M. 1.9., 76., 127. " TA. S. 2. 125. 12 TA. S. 2. 199. 3 TA. S. 2. 89. 110