Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Mivel a Lőfőrész bébírósai három tizes lakói közül, a tilalmasok bébírói pedig egy-egy tizes lakói közül kerültek ki, nyilvánvaló, hogy a tilalmashoz való jogot és a Lófőrészhez való jogot külön kellett kezelni. Halvány jelekből arra következtethetünk, hogy Altizesben a tilalmas-jog és a Lófőrész-jog mellett volt még egy tizesbeli részjog, az ún. kápolna-jog, ami talán a Szent János kápolna temetőjébe való temetkezés jogát jelentette. 1932-ben Bandi Benjám egy gyermekét szerette volna eltemetni Altizes temetőjében a „Szent Jánoshoz". A tizesgyűlés teljesítette kívánságát a következő indoklással: „Mivel Bandi Beniám meg vette Keresztes Gyulától a tilalmast, a Lófő és kápolna részeket ". Voltak olyan tizesbeli lakosok, aki a tizes tilalmasához nem tudtak jogot szerezni, de a tizes bikájához, kanjához igen. A tizesgyűlések bizonyára szívesen adtak efféle bika-részjogot, mert a bikatartás sokba került. Minden apró bevételi forrás jól jött a szűkölködő tizeskassza számára. 1902. március 7-én öt háromtizesi lakos: Urus György, Urus János, Rádulj György, Szőcs János Ferencé és Fodor Miklós kérte a tizest, hogy l-l forint lefizetése ellenében joga lehessen a tizes bikájában és kanjában. Kérésük teljesült, de a tizesgyűlés hangsúlyozta: a birtokosság egyéb vagyonában nem részesülnek, csak a bikában és a kanban. Öt évvel később, 1907-ben bizonyos fizetnivalók meg nem fizetése miatt Urus Jánostól a tizes megvonta a bikához való jogot.

29f A XX. században egyre gyakrabban előfordult, hogy a családi osztozkodások következtében valaki a tilalmasba szóló jognak csak a felét, vagy valamilyen törtrészét birtokolta. 1940. március 31-én bevették Altizes tagjai sorába Beján Györgyöt és Csedő Szilvesztert. Beján György a volt „Kasza András-féle felső birtokot" vette meg a vele együtt járó tilalmas joggal. Csedő Szilveszter Csedő Lajostól vett egy fél részt. A tilalmasba való bevételért Beján György 500 lejt, Csedő Szilveszter a „félrész után" 250 lejt fizetett a tízesnek.

296 Élethosszig adott jogok A XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század első felében többször előfordult, hogy valamelyik tizes úgy jutalmazott meg bizonyos személyeket, illetve úgy fejezte ki tiszteletét, elismerését bizonyos személyek iránt, hogy élethosszig tartó jogot adott számukra a tilalmasba. Ilyenkor a tizes mindig hangsúlyozta, hogy a jog a megtisztelt személy élete végéig szól, nem örökölhető. Az örökösök természetesen ennek ellenére néhány alkalommal vitába, sőt perbe keveredtek a tízessel. 1884-ben Háromtizes azzal jutalmazta a tizes területén lakó görög katolikus kántort, Farkas Mihályt, vihar elleni szorgalmas harangozásaiért, hogy jogot adott neki a tizes tilalmasának használatára. A kapott jog csak „élete fogytáig" szólt. Utódaira nem vonatkozott.

297 TA. A. 1. 186. TA. H. 3. 388., 542. TA. A. 2. 10. TA. H. 2. 286. 111