Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

keföld járulékául évente újraosztással hasznosított területek. Osztatlan közös tulajdonban hagyták a váltott puszták nagy részét. A későbbiek során a birtokosság és a tanács határozataival az osztatlan közös földből jelölték ki a megvásárolható szőlőtelepítésre alkalmas földet, valamint az erdőtelepítésre kiosztott területeket. Az egyéni birtoklású föld, a közföld, és az osztatlan közös tulajdonban hagyott föld egymáshoz viszonyított aránya településenként különbözött, de mindenütt jelentősen nagyobb volt az osztatlan közös tulajdonban hagyott föld a kiosztott tőkeföldnél. A hasznosítási módtól függetlenül a Jászkun Kerület minden röge redimált földtulajdon lett. A kialakult tulajdonlási módot a helyi önkormányzatok soha nem vonták kétségbe. A tulajdonlás elismertségére két félegyházi esetet említünk. Mindkét eset a redempció lezárulása és a nádori statútumok kihirdetése (1799) közötti időszakban történt, s a redemptus tulajdon megszilárdulását mutatja. 1786-ban a félegyházi postamester közvetlenül a Jászkun Kerülethez fordult, hogy számára árendába vagy más módon földet adj ónak. A kerület a kérést továbbította a helyi tanácshoz, ahol elutasították. Az igen részletes indoklásban a föld tulajdonlására hivatkoztak: „Azon földnek [amit a postamester kért] vagy Redemptionalis öröknek kellene lenni vagy árendásnak. Redemptioban a város örököt nem adhat, mert régen consumálva lévén a redemptio minden földbirtoknak törvényes és örökös Birtokosa vagyon, senkit pedig törvénytelenül birtokából kiütni nem lehet; ell annyira, hogy maga communitasunk a város oeconomiájához már ez előtt 7 esztendőkkel egy fél sessiót

248 1000 forintokon megváltani kéntelenített."

249 Ha a város minden postamesternek redempciós földet adna, mondták, „kevés idő múlva a határ csak postamesterekből állna, mert a nyerekedés miatt gyakran változnak". Az elutasítás egyértelmű, a tulajdonjog megszilárdult, a tulajdonosi öntudat kifejlődött. 1789-ben a kiskunkapitány kérelemmel fordult a félegyházi tanácshoz, hogy redempciós áron adott földdel jutalmazza meg ifj. Almási Pált. Almási segített megszerezni a városnak Pákapuszta árendáját, s azt remélte, a már olcsónak számító redempciós értéken kaphat fél sessio (70 kh) szállásföldet az utána járó ferencszállási nyilas kaszálóval. A tanács megtárgyalta a kapitány kérelmét, majd „megegyező voxolással" elutasította. Az indok: a föld „nem a proventualis cassât hanem az induvidualis redemptus birtokosokat illeti, mert ő általuk proportione redemptionis váltatott meg."

250 Mária Terézia királynő katolizációs törekvéseinek hatására a református községekbe beköltözött katolikusokkal kényszerből kivételt tettek, és lehetőséget adtak nekik csekély föld redimálására az osztatlan közös földből. Ahol tehették ezekben az esetekben is megpróbáltak a felső hatalom utasításai elől kitérni, az 1800-as évektől már ki is tértek. Kunszentmiklóson 1809-ben 36 katolikus gazda a főkapitányhoz fordult segítségért, mert bár adóztak, és katonát is adtak, földet mégsem kaptak, sőt házat sem vehettek.

251 A kérelem három évig vándorolt a kerületi hatóságok és a váci püspök között. A helyi tanács még 1811-ben is csupán az ügy kivizsgálását ígérte, s hogy sessio = telek, Félegyházán egy egész telek 140 hold földet jelentett BKMLKf. lt. Prot. Pol. 6. 86-87/1786. BKMLKf. lt. Prot. Pol. 7. p. 42. /1789. SZML JK. kgy. ir. Fase. 1. №20/1809. jan. 29. 79