Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)
da összegébe a robot értéke is bennfoglaltatik. A puszták részben külső bérletekben voltak, de egyre többet maguk a települések szereztek meg, vagy a jászkunsági parasztok béreltek ki, hogy közös használatban műveljék. Ilyen előzmények és közbenjárások hatására 1715-ben az országgyűlés napirendre tűzte a Jászkun Kerület ügyét. A követek állást foglaltak amellett, hogy a koronabirtok eladása törvénytelen volt, az 1715. XXXIV. te.-ben az öröktulajdont zálogra változtatták. Elfogadták, hogy amíg a Német Lovagrend a befizetett 250.000 forintot vissza nem kapja, gyakorolhatja a birtokosi jogait. A törvény második paragrafusa kimondta, hogy a koronabirtok visszaváltása „az országgyűlési K|rok és Rendek kötelességéhez tartozik, mindazáltal ezek legalázatosabb kérelmére a császár őfelsége ennek az összegnek a felét (250.000 Rft) a Magyar Királyi Kamarára és kincstárára kegyesen átvállalja, a másik felét (250.000 Rft) pedig a Karok és Rendek által megtérítendő felerészben való hozzájárulás címén az ország közjövedelmeiből pótolják". 140 A zálog megfizetésére a törvény 3. §-a három év határidőt adott. Ugyanekkor a Német Lovagrend, mivel az országgyűlésen nem tudta az incolatus (lakás) és indigenatus (honosítás) jogát elnyerni, kinyilvánította, lemond öröktulajdoni jogáról, ha az általa befizetett összeget visszakapja. A három év elteltével azonban senki nem fizetett így a zálogot ismét vissza változtatták öröktulajdonra. A jászkunok közben választott helyi vezetőik közbenjárásával Pállfy Miklós nádorhoz fordultak, mentse meg a kerületet, s felajánlották, hogy a Rendek helyett visszafizetik a vállalt 250.000 Rft-ot. A redempció gondolata megszületett. A megvalósulástól azonban még hosszú évtizedek választották el. A gondolat ébrentartásában nagy szerepük volt a helyi vezetőknek, az önkormányzatokban megőrzött viszonylagos autonómiájuknak, és az egyre erősödő parasztgazdaságoknak. 1728/29-ben a kerületi ágensek ismét az országgyűléshez fordultak, s a követekkel megismertették a redempeionális kérelmet. Minthogy a visszaváltáshoz szükséges összeg nem állt rendelkezésükre érdemleges tárgyalására nem került sor. A kerületbeliek ezért a Jászberényben tartott összkerületi közgyűlésen megszavazták, hogy a visszaváltás céljára 200.000 Rft kölcsönt vesznek fel. 141 A diétán ennek ellenére nem tűzték napirendre a kérdést. Mivel a Lovagrend reményeit nem váltotta be a megvásárolt koronabirtok, tárgyalásokat kezdett az eladásáról. 1723-ban jelentkezett vevőnek a Pesti Invalidusok Háza. 1731-ben megkötötték az adásvételt 142 az adásvételhez, amelyhez az uralkodó előzetesen, 1730-ban hozzájárult. A törvénytelen eladás tehát megismétlődött. Az új földesúr okulva a Lovagrend sikertelenségén tudomásul vette, hogy a jászkunok ragaszkodnak a kiváltságolt helyzetükhöz. A földesúri jogokat gyakorló Udvari Comissió elfogadta, hogy a Jászkun Kerületben soha nem volt robotköteles majorsági uradalom, a lakosság soha nem teljesített robotot és nem fizetett kilencedet. Tudták, ha mindezt erőltetik, a népesség elköltözik. Viszont szükségesnek tartották három Corpus Juris 1900. 465-466. 1715. Deer. I. Art. 34. § 1-3. SZML Jászberény lt. (Prot. Opp. II.) Hiv. Tud. 5. 92-93. 1731. április 26-án III. Károly uralkodói felségjogon aláírta az adásvételi szerződést 40
