Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Az eltelt évszázadok alatt önálló politikai egységgé és hatósággá formálódott koronabirtok, a Jászkun Kerület 1702. március 22-én 500.000 rajnai forintért került a Német Lovagrend tulajdonába. A Német Lovagrend teljes földesúri jogot kapott, a király csupán az állami adóztatás és a katonai beszállásolás jogát tartotta meg. A Lovagrend, mint földesúr, felhatalmazást kapott a következőkre: 1. A kerület községeinek és pusztáinak betelepítésére. 2. A gazdálkodásnak saját igénye szerinti átformálására. 3. Három nemesi udvarház építésére és kilenc aliódium létesítésére. 4. Megkapta a kegyúri jogot. 5. Gyakorolhatta a pallosjogot. 6. Megkövetelhette az országban szokásos robot és egyéb jobbágyi terhek viselését. 7. Elnyerte a közigazgatás és a királyi kishaszonvételek felügyeletét és javadalmait. A teljes jogfosztottság alól a nemeseket kivették. Ők megtarthatták azokat a jogokat, amelyeket a vármegyei nemesek bírtak. Az engedményért a Lovagrend megkövetelte, hogy az utak, hidak karbantartásában részt vegyenek. Az eladatás a jászkunokat megfosztotta korábbi politikai szabadságuktól, és hatalmas mértékben megnövelte anyagi terheiket. 1699-ben nádori censusuk 3489 rajnai forint volt. A Lovagrend már az első 1702/703-as gazdasági évre 27.887 rajnai forint földesúri árendát követelt, s ehhez még egyéb terhek járultak. Az árenda összege a jászkunok szempontjából óriási volt, a Lovagrend szempontjából viszont nem érte el a kifizetett tőke azidőben szokásos évi 6%-os kamatát. A jogfosztott, túlterhelt, elkeseredett jászkunok az 1703-ban kirobbanó Rákócziszabadságharcban Rákóczi mellé álltak. Rákóczi Ferenc elismerte kiváltságaikat. 1703 októberében Tokajban kiadta az első kun pátenst, amiben törvényen kívül helyezte a Német Lovagrend földesúri hatóságát. A fejedelem kinevezte jászkun főkapitánynak Vay Ádámot, aki a szabadságharc bukásáig töltötte be a tisztet. A választott kerületi kapitányok megmaradhattak tisztségükben. A pátens elismerte a jászkunok kollektív nemességét, amit a személyes insurrectio kötelezettségével kapcsolt össze. A jászkunok, s hozzájuk hasonlóan a hajdúvárosok, maguk látták el saját csapataikat. Cserében nem kellett a katonai contributiot fizetniük, és felmentést kaptak a katonai beszállásolás terhei alól.

131 A két kiváltságolt kerület a Hajdúkerület és a Jászkun Kerület párhuzamba állítása a Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem által nyert közjogi elismerést. Közjogi vonatkozásban nagy jelentőségűnek tekinthetjük, hogy a Jászkun Kerület küldöttei 1705. szeptember 5-én részt vehettek a Rákos mezejére összehívott országgyűlésen. A képviseletet a kerületi kapitányok látták el. A rákosi országgyűléshez hasonlóan 1707-ben meghívást kaptak az ónodi országgyűlésre. Ugyanebben az esztendőben szeptember 15-én a Sárospatakról kelt a második kun pátens megerősítette a jászkun kiváltságokat, kollektív nemesi szabadságukat, valamint rév- és vámmentességeiket. Teljes adómentességet azonban az ónodi országgyűlésen sem nyertek, de, mint Kiss József 1979. 69. 37