Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Megerősítést nyert: 1. II. Ferdinánd kiváltságlevele arról, hogy a kiskunok, a nagykunok és a filiszteusok „mindig egy és ugyanazon kiváltságnak örvendtek". 2. Megerősítést nyert János Zsigmond király 1552-ben kiadott kiváltságlevele, melyből kitűnik, hogy I. Mátyás király „az akkor kinevezett kun kapitányokat Magyarország bármely, akár egyházi, akár világi jelenlegi és jövendőbeli bíráinak és igazságszolgáltatóinak bírósága és bármi hatalma alól örökre kivette." 3. Megerősítette, János Zsigmond király másik kiváltságlevelét a kapitányok és szabad kunok törvénykezési előjogairól, miszerint „ha valakinek valami ügye, vagy keresete van, vagy lenne ellenök, akkor őket csak az általuk választott és fölesketett ispánjuk pecsétjének hatályával és személye elé idézhetik..." 4. Megerősítette Mátyás király és Ulászló király kiváltságaiból azt a személyes szabadságot, hogy bármely királyi kun, bármely szálláson megtelepedhet, továbbá azt, hogy a közéjük költözötteket befogadhatják, s a befogadottak a továbbiakban a kunokkal együtt viselik a terheket, a vármegyékhez nem adóznak. 5. A kunok önkormányzati jogait, amit még Mátyás királytól kaptak, Ulászló, majd I. Lipót is megerősítette. Nevezetesen, hogy „minden következendő örök időkig tisztjeiket és más bíráikat maguk választhassák és nevezhessék ki maguk közül, akiket akarnak ... akiket azon kunjai közönsége közösen választott a maguk sorából, minden dolgaik elintézésére tisztjeiül és bíráiul az általuk megszabott időre..." I. Lipót király tehát II. Ferdinánd 1631. szeptember 20. okleveléről változatlanul átíratta és megerősítette s a kunoknak és a jászoknak örök emlékezetül kiadta, a Mátyás királytól és az őt követő többi magyar királytól elnyert kiváltságaikat. Miután a kunok autonómiája megerősítést nyert, s kimondatott, hogy a jászokkal együtt az összes kun azonos kiváltsággal élhet, csupán egyetlen lépés hiányzott önálló törvényhatósággá alakulásukhoz. Ezt a sorsdöntő lépést 1696-ban a pozsonyi nádori tanácskozáson tették meg, ahol elrendelték az adózó porták új összeírását. Az összeírásban a jászok és kunok területeit elkülönítve vették számba. Az összeírás eredményeként a Jászkun Kerületre 61,7 portaszám jutott. A vármegyéktől való függetlenedés és az önálló adózó kerület kialakulása a XVIII. század elejére lezárult. A kezdettől létező autonóm igazgatási és bírósági gyakorlatuk, és az önálló, a vármegyéktől elkülönült adózás jelentette azokat a közjogi feltételeket, amelyek a Jászkun Kerület, mint politikai egység létrejöttéhez szükségesek voltak. 34