Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

figyelembe. Pentz Kristóf mind Dorozsmát, mind Szentmihálytelkét kunsági koronabirtoknak tekintette, amelyeket a nádor nem tulajdonba csupán ingyenes használatra engedett át Szegednek.

m Eszterházy Miklós halála után rövid ideig a füleki hadnagy Zolnai Gombkötő János lett a jászok és kunok gondviselője, majd 1646-ban a pozsonyi országgyűlésen megválasztott nádor (Draskovich János), Vadászi Pál füleki kapitányt nevezi ki jászkun főkapitánnyá. Vadászi főkapitánysága idején említenek először a kun székek, vagy a Kunság helyett „kunok kerületét" districtust. Rákóczi György erdélyi fejedelem írta 1648. július 21-i levelében a szendrői kapitánynak, hogy némely szendrői tisztek „a kunok egész kerületét" felprédálták.

123 A szék mindazonáltal nem tűnt el, hiszen már a következő évben a „Kolbászi nemes szék" előtt történt feljelentés Kolbáz falu iccéjének összetörése miatt. 1661. augusztus 4-én Szabó János nagykunkapitány Marjalakán székülést tartott, ahonnan panaszaikat a főkapitány Andrásy Miklós elé terjesztették. A levélen Kolbáz-szék 1660. évi pecsétjét Gyárfás István még látta.

124 A XVII. század végéről találjuk nyomát a településen belüli külön nemesi igazgatásnak. 1667-ben Marjalakán külön pecsétet használtak a közkunok és a nemes kapitány lakosok.

125 A székkapitány mindkét réteg közös kapitánya volt. Amint már kitértünk rá, a kunok és jászok jogszolgáltatásának törvénybeni összekapcsolását az 1630. évi 43. te. kimondta, de a nádorok címébe csak I. Lipót uralkodásától foglalták be, „Comes et Judex Jazygum et Cumanorum" megnevezéssel. A jász- és kun székek területei Kis- és Nagykunsággá formálódtak, majd a XVII. század közepén felbukkant a „districtus" kifejezés, de még a széki tagoltság is funkcionált. A Kunság és a Jászság függetlenedése a vármegyéktől több szálon indult meg. Részben az időről-időre hangoztatott, megerősíttetett kiváltságaikkal, részben a nádori főhatóságuk, s kinevezett nádori főkapitányuk által, részben az eltérő, és elkülönült adózásra törekvésük által különültek el. A kunok és jászok függetlenedésre törekvésében 1682-t határkőnek tekinthetjük, ami a vármegyéktől való elszakadásukat, s a jászkun autonómia megújulását jelezte. Igaz ez az autonómia csak rövid ideig maradhat majd életben. 1682. július 5-én Pest vármegye törvényszékén felolvasták Eszterházy Pál nádor leiratát, oltalomlevelét, melyben a nádor kinyilvánítja, hogy a kunsági falvak lakosai a megyéhez való adófizetés, a megye hatósága és védelme alól kivétetnek. Az oltalom alapul szolgált ahhoz, hogy a jászok és kunok Heves és Pest vármegyétől elszakadva önálló politikai hatósággá alakuljanak.

126 Ugyanez év augusztus 29-én I. Lipót király a „Tatárszentmiklóshoz tartozó kiskun és jász és a kolbásszék nevezetű székhez tartozó összes nagykun híveink részére" az ő kapitányuk Galánthay báró Eszterházy Zsigmond nádor kérésére a kunok és filiszteusok ősi szabadságait, jogait és mentességeit megerősítette."

127 FARKAS József 1985. 174-175. GYÁRFÁS István IV. 241. Kolbáz-széknek már 1629-ben volt pecsétje három liliommal BOTKA János 1999. 18. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 15. PINTÉR Jenő 62-65. 33