Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Mindezek a kutatások és a többi jászkunsági település, valamint a felsőbb fórumaik anyagából nyert forrásismeret segítette elő az 1995-ben megjelent A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876 munkámat, amit korábban kandidátusi értekezésként védtem meg. Az igazgatástörténeti kutatások ébresztettek rá az autonómia kérdésének fontosságára, s kezdtem további forrásfeltárásba — szem előtt tartva a fő célt — a gazdaságtörténet és mentalitástörténet jászkun sajátosságainak tisztázásához. Munkámra nagy hatással voltak a néprajzkutatás eredményei, Szabó László, Szilágyi Miklós, Bellon Tibor, Örsi Julianna és mások módszerei. Másrészt az agrártörténeti kutatások Szabó István nyomdokába lépő tudós kutatóit tekintettem módszertani útmutatónak. A jászkun közbirtokosságról, a pénzügyigazgatásról, a jászkun identitásról megjelent tanulmányaim ismeretanyaga betagolódik jelen munkámba. Hasonlóan a Redemptusok 2000-ben megjelent forrásaihoz. A Redemptusok az emberi oldalt előtérbe állítva mutatja be a jászkun autonómia érvényesülését a mindennapok gyakorlatában.

51 Társadalomtörténeti tanulmányaimban az említett elvektől vezérelve mindenkor az ok okozati összefüggések kiderítésére, a jogok gyakorlati érvényesülésére, a hogyan és miért kérdésekre kerestem a választ. E könyvben közreadott kutatásaim újabb szempontok alapján is igazolják korábbi véleményemet, hogy a Jászkun Kerület 1745 utáni politikai és gazdasági életét, társadalmát s annak mentalitását a redempció határozta meg. A redempcióban és utána, (1745-1876) a Jászkun Kerület szabadparaszti társadalma olyan szabadságjogokat nyert el és gyakorolt, amelyek eltértek az ország más vidékeitől, a többi szabad kerülettől, a vármegyéktől és a szabad királyi városoktól. A szorosan vett közigazgatásban ezt már bizonyítottam. Most továbblépve a jászkun autonómia egészét átfogva mutatom fel mindazt a sajátosságot, ami a Jászkun Kerület autonómiáját 1745-1848-ig meghatározta és egyedivé tette. Előzményként szólok a jászkun autonómia 1745 előtti történetéről — összevetve főbb vonásait a magyarországi autonóm népcsoportok, kerületek, vidékek autonómiájával —, és a jogfosztás következményeiről. A kötet meghatározó korszaka azonban a redempciótól, az autonómia visszaszerzésétől kezdődik. Bemutatom a redempció végrehajtását, és hatását a helyi társadalomra. Kiemelt figyelmet fordítok a jászkun autonómia és a jászkun földtulajdon összefüggéseire. Korábbi munkáimban már bizonyítottam, hogy a redempció végrehajtása során a Jászkun Kerületben a politikai jogokat a földtulajdonhoz kapcsolták. A jászkunok politikai életének meghatározója 1745-től a földtulajdon, a földhöz fűződő jogok védelme volt. Ezért részletezően bemutatom a jászkun földtulajdonlás, földforgalmazás és földhasználat sajátosságait, autonóm vonásait. Az autonómia kereteiben vizsgálom az önkormányzat feladatait, függetlenségét és kapcsolatát azzal a közösséggel, amelynek közegében érvényesült. A közigazgatás és a jogszolgáltatás korszakunkban elválaszthatatlan. Bemutatom a napjainkig feldolgozatlan jogszolgáltatási autonómia működését, a jászkun bírósági szervezetet, a hatásköröket, s a jászkun bíráskodás helyi jogforrásait. 51 Uő. 2000. 13