Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Az autonómiának az egyén és a közösség szempontjából alapfeltétele a gazdálkodás szabadsága. A gazdasági autonómia két nagy területét mutatom be, az állami terhek önkormányzati teljesítését, és az önkormányzat működésének gazdasági hátterét. Külön fejezetet szenteltem annak, milyen lehetőségeket teremtett az autonómia az egyéni gazdálkodásban. Miután a jászkun autonómia a földhöz kapcsolt szabadságjogokból építkezett, az egyén életlehetőségeit is a földhöz fűződő viszonyán keresztül vizsgálom. Munkám nem törekszik agrártörténeti teljességre. A tőkeföld és a közös határ használatának bemutatásánál a jogosultságokra, a döntéshozók hatáskörére az egyén lehetőségeinek, megélhetésének az autonómia által megteremtett kereteire helyezem a hangsúlyt. Végezetül áttekintem az autonómia megszüntetésének stációit, s a jászkun társadalom betagolódását a polgári Magyarország egységes igazgatási és jogrendszerébe, a polgári társadalomba. Kutatásom a bevezetőben felsorolt szakirodalmon túl támaszkodik a helytörténet publikált eredményeire. Arra törekedtem, hogy a szakirodalmi ismereteket, ahol lehetséges, szembesítsem a levéltári forrásokkal, s ez utóbbiakból minél többet bevonjak a megismerés folyamatába. Levéltári forráskutatásom kiterjedt a MOL anyagára, elsődlegesen a Nádori Levéltárra, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyházi Részlegében levő Félegyháza település és a Kiskun Kapitányság iratanyagára, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunhalasi Részlegében őrzött Halas város anyagára, továbbá a kecskeméti központi levéltárban található Kunszentmiklós, Szabadszállás, Majsa, Fülöpszállás anyagára. Kutattam a Pest Megyei Levéltárban található Lacháza és a Csongrád Megyei Levéltárban található Dorozsma iratait. A Nagykun Kerületnek és településeinek, a Jász Kerületnek és településeinek valamint a Jászkun Kerület generális igazgatásának iratait a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban több évtizedes kutatómunkával sikerült áttekintenem. Mindezen levéltárak munkatársainak az eltelt évek alatt nyújtott segítségét ezúton is hálásan megköszönöm. Őszintén remélem, hogy a feldolgozott gazdag forássanyag a további kutatásokat is elősegítheti. E gondolatokkal ajánlom munkám az olvasó szíves figyelmébe. 2005. március 1. Bánkiné Molnár Erzsébet 14