Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Nagy Janka Teodóra: A család és jogszokásai. Az idősekről gondoskodás szokásrendje a Kétvíz közén

öröklési szokásokról,31 továbbá az 1939-1948. évi jogi népéletkutatás adatai, ahogyan ezekről korábbi tanulmányunkban részletesen szóltunk, e szempontból is hiánypótlóak lehetnek.32 Mattyasovszky például a németek esetében 45 helység szokásait vizsgálta és felhívta a figyelmet arra, hogy a bácskai németek öröklési szokásai nem követik a Dunántúli németeknél jellemző törzsöröklés szokását. Azaz nem egyetlen gyermek, egy fiú örököl náluk.33 Ezt egészítik ki azok az adatok, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy az 1900-as évek elején a bácskai németeknél - miként egykor szülőföldjükön - a szülő már 40-50 évesen elrendezte az osztályt gyermekei között - leggyakrabban az egyenlő osztály vagy a fiú ági örökösödés elvét követve. „A háztelek utca felőli másik sarkában sűrűn láthatunk apró kis házikókat, rendesen egy szobával, konyhával és éléskamrával. Ez a német »Pensionshaus«. Ide vonul nyugalomba az öreg német feleségével, ha már nem dologra valók s a vagyont gyermekeik közt felosztották. ”34 Jellemző volt továbbá, hogy az életben történő osztály esetén az adásvételi szerződéssel egyidejűleg életjáradéki szerződést is kötöttek a szülők tartásának rendezésére. Hídvégen például a német lakosok 40-50 évesen szinte kivétel nélkül átadták ingatlanaikat gyermekeiknek. A szülők életjáradéka a birtokátvevőt vagy átvevőket terhelte.35 Az életben történő átruházás a németeknél volt a leggyakoribb.36

Hajósról a közelmúltban megjelent nagyszerű monográfia jóvoltából az idősekről gondoskodásnak rendkívül gazdag adatolása ismert. A településen a munkaközpontú értékrendnek megfelelően mindenki dolgozott, részt vett a nemek és korok szerinti munkamegosztásban. A család időskorú tagjainak, a nagyszülőknek is megvolt a maguk feladata. A nagymamák délutánjaikat nyáron és ősszel az utcán üldögélve töltötték, a különféle termények feldolgozásával, varrogatással, kötögetéssel (kesztyű- és pacskerkötés), unokákra vigyázás, ülőmunka (pl. babfejtés). Férfiaknak udvarsöprés, télen játékkészítés az unokáknak, kisétálás a fiúunokával a határba.37 A nagypapák délelőtt a szőlőben dolgoztak, ott példás rendet tartottak, a pince hűvösében ebédeltek, lepihentek, majd a szomszédos gazdákkal kvaterkáztak.

A hajósi parasztemberek is 50-60 éves koruk között adták át a gazdaságot felnőtt gyermekeiknek egy kisebb birtokrész (általában szőlő) kivételével. A megélhetést vagy a járadékföldből, vagy az örökösök által fizetett terményjáradékból biz-31 MATTYASOVSZKY Miklós 1904.

32 Jogi és mentalitásbeli sajátosságok a német nemzetiségiek mindennapjaiban a Duna-Tisza közén címmel a Vili. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencián (2011.07.14. - 2011.07.15.) Baján elhangzott előadás. NAGY Janka Teodóra 2012/a.

33 Már a Mattyasovszky gyűjtését követő generációban is előfordult a dunántúli németek között is eltérő gyakorlat. A szokásasszimiláció jegyeit mutatja, hogy Németkéren a szülők még életükben, leggyakrabban a gyermekek kiházasítását követően a vagyont osztály útján egyenlő arányban osztották fel. A házban maradó gyermek a szülők gondozásáért egy fél házrészt kap, egyébként ugyanannyit örököl, mint a többi. Viszont az elaggott szülők tartásáról minden gyermek volt köteles gondoskodni az általa kapott örökrész ellenében. A tartásdíj nem haladta meg a szülők rendes megélhetéséhez szükséges mértéket. ZNAKOVSZKY József 1941.4.

34 FRANKL István 1896. 383.

35 MATTYASOVSZKY Miklós 1904. 347-348.

36 A szerbeknél ennél ritkábban, a magyaroknál pedig csak elvétve fordult elő.

37 BEREZNAI Zsuzsanna - SCHÖN Mária 2013. 359-360.

14