Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Nagy Janka Teodóra: A család és jogszokásai. Az idősekről gondoskodás szokásrendje a Kétvíz közén
NAGY JANKA TEODORA „SZÁRNYUK ÉS GONDVISELÉSSEK ALATT HOLTOM LEDEJÉIG LAKVÁN...” A CSALÁD ÉS JOGSZOKÁSAI: AZ IDŐSEKRŐL GONDOSKODÁS SZOKÁSRENDJE A KÉTVÍZKÖZÉN1 A család, a munka témaköréhez a tanulmány egy sajátos szempontrendszerrel kívánja gazdagítani. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy az életkor előrehaladtával a munkaképességben és a munkához való viszonyban bekövetkező változások milyen autonóm szabályozási gyakorlatot alakítottak ki a paraszti társadalmon belül. Vizsgálódásunk fókuszába a családot helyezzük, megközelítésünk jogi néprajzi, azaz interdiszciplináris. A kutatás tárgya egyrészt hagyományosan néprajzi (a Duna- Tisza közötti területen, azaz a Kétvízközén élő nemzetiségek és népcsoportok szokásrendjét vizsgálja), másrészről azonban kifejezetten jogi néprajzi, mert elsősorban a témát érintő jogszokások vizsgálatát tűzi célul. Tagányi Károly szavaival a „megiratlan, jogi alakba nem öntött jogszokások” vizsgálatára irányul, de a vizsgált csoportok társadalmi-gazdasági differenciáltsága miatt szükségszerűen magában foglalja a szokásnormák, jogi népszokások, jogi néphagyományok mellett a szokásjog és a jogi norma körét is.2 A kutatás a komplex módszert alkalmazva túlmutat a klasszikus néprajzi strukturáltságon,3 a források között a néprajzi gyűjtések adatai mellett a levéltári dokumentumokat és a jogszabályokat is használja.4 Mivel a paraszti társadalomban a közösség tagjai munkához való viszonyulásában bekövetkező változások színterei elsősorban a családok voltak, e színtéren vesszük számba a speciális helyi kisközösségi autonóm szabályozások, azaz élő jogszokások mindennapi gyakorlatát. A téma kapcsán nem kerülhető meg az érintett három fogalom meghatározása, illetve egymáshoz való viszonyuk pontosítása a család - munka - idős ember hármas kontextusában. Családon a továbbiakban annak rendkívül gazdag kontextus rendszerére csak utalva a feudális gazdasági kötöttségek alapján szerveződő, mezőgazdasági termelést folytató nagycsaládot értjük. A magyar történelem során szembetűnő, hogy bár a feudalizmus időszakában is általánosabb volt a vagyonnal nem rendelkezők magas száma és az alacsony átlagéletkor miatt a nukleáris, azaz kiscsalád, mégis a paraszti társadalom sajátos, a középkorban is meghatározó családtípusaként a nagycsaládot tartjuk számon.5 Ez a nagycsalád azonban nem azonos a honfoglalás kor nagycsalád-1 A tanulmány az OTKA A jogtörténet új forrásai: a Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Digitális Adattár (DDFL) 109191. sz. pályázat támogatásával készült. 2 TAGÁNYI Károly 1919. 3. 3 TÁRKÁN Y SZŰCS Emö 1981. 4 A néprajzi források között hangsúlyos szerepe van a helyszíni adatközlések mellett a konferenciasorozat korábbi ülésein elhangzott gyűjtéseknek, illetve az előadók által jegyzett monográfiáknak: BÁRTH János 1997.; BEREZNAI Zsuzsanna - SCHÖN Mária 2013. 5 FARAGÓ Tamás 2000.; TÁRKÁNY SZŰCS Emö 1981. I 7 I I
