Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Nagy Janka Teodóra: A család és jogszokásai. Az idősekről gondoskodás szokásrendje a Kétvíz közén
jával, noha számos hasonló vonást mutat. A feudális kor nagycsaládjának alapja is a közös vagyon, de már nem a nemzetségi szervezet elsősorban állatokból álló, majd az azt kiegészítő földterületek osztatlan közös tulajdona, hanem a feudális rend alapját jelentő földtulajdon közös birtoklási formája, megélhetési kerete. A középkorban ugyanis a jobbágyok esetében a jobbágytelek nagycsalád által történő közös birtoklása, művelése biztosított megélhetést az egyén számára. A jobbágyfelszabadítást követően a paraszti magántulajdon megjelenése és szétöröklése után a feudális társadalom felszámolásával maga a nagycsalád is felbomlott.6 Az új társadalmi rend új családmodellt alakított ki: megjelent a feudalizmus időszakában domináns tradicionális családtól határozottan különböző modem család, amelynek sajátos jellemzői a XIX. században Európa szerte lezajló társadalmi-gazdasági átalakulások során mind nyilvánvalóbbakká váltak.7 A család alapvető funkcióiban is változás következett be: a biológiai (utódnemző), a társadalmi reprodukció mellett továbbra is meghatározó a gazdasági funkció, de tartalmuk erőteljesen módosult. A biológiai funkció a gyermekhalandóság csökkenésével, a népességszám növekedésével és a társadalmi ellátórendszerek kiépítésével átformálódott (kevesebb gyermeket vállalnak a családok), a társadalmi reprodukció az organizált szervezetek kiépülésével (iskola, egészségügyi, szociális intézmények) redukálódott. A gazdasági funkció is átértelmeződött: a termelés, a szolgáltatás családi közössége helyett mindinkább a fogyasztásianyagi szükséglet kielégítésének dominanciája vált jellemzőjévé.8 9 A munka fogalmának meghatározása során fontos leszögezni, hogy a paraszti társadalom alapegységének, a tradicionális családnak az alapja a munkaközpontú értékrend volt. A lokális közösségbe a családon keresztül beilleszkedő egyén szocializációs folyamatának lényege a munkára nevelés, a munkába nevelődés volt. Az egyén értékét közösségi hasznossága, az által elvégzett munka szabta meg. Ki mihez értett a legjobban, abban „első, a közösség által megbecsült” lehetett: a legjobban kaszáló kezdte az aratást, a legszebb hangú indította a nótát, mindenkinek megvolt az a tánc, amit ő tudott a legjobban, különleges becsülete volt a kiváló főzőasszonyoknak.'1 A munkába nevelődés folyamata a paraszti életforma teljes tudásának birtoklásával és ennek bizonyításával fejeződött be, ettől kezdve vált közösségének teljes értékű tagjává a fiatal. Az idős kor, az öregség10 rendkívül összetett és differenciált kontextusban értelmezendő fogalmának a néprajz által történő meghatározása a paraszti társadalom-6 NAGY Janka Teodóra 1998. 7 CSEH-SZOMBATHY László 1995.; TOMKA Béla 2000.; SPÉDER Zsolt 2005.; BÁNLAKY Pál 2011.; SOMLAI Péter 2013. 8 BÁNLAKY Pál 2011. 45.; SOMLAI Péter 2013. A gazdasági funkció változását egy mai példával szemléltetve: a munkát a családtagok munkahelyükön külön-külön végzik, jövedelmüket viszont együtt költik el a szupermarketekben, illetve a közösen töltött szabadidőben igénybevett szolgáltatások alkalmával. 9 Erdei Ferenc éppen ennek ellentéteként jellemzi a polgári társadalom városi emberét, a „nadrágos embert”, aki pozícióba beülve kétségbevonhatatlan tudás birtokosainak is tekinti magát. ERDEI Ferenc 1974. 10 Tanulmányunk az idős kor kérdéseit csak érintőlegesen tárgyalja, ezért nem tér ki az öreg és az idős fogalmi különbözőségeire, nem foglalkozik magának az öregségnek interdiszciplináris meghatározásaival, sem a definíciós vitákkal. A munkatevékenységi kör megváltozásának azonban különös jelentőséget tulajdonítunk tanulmányunk tárgya szempontjából (TÚRÁI Tünde 2009. 35-39.). A témával fog-8
