Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Kothencz Kelemen: Családi élet a XIX. század eleji Dusnokon
A házsártos apa a fia vízi járművel való közlekedését a következőképpen akadályozta meg: „Nyáron mikor valahová akart a vöm menni dolgozni csónakon, ha észre vötte rajta szilvássába ment hogy fsak munkálódni ne mehessenek tselédjei, és hányhassa szemükre henyélők vagytok” A heves vérmérsékletű gazdaember jellemzését olvashatjuk násza levelében: „mindenkor azon vagyon vömnek Attya hogy kinek, kinek mitsoda truczot'1 tehessen, fogja a törüköző kendőit kapczának1 x szaggattya, úgy hasonlóan az ágyrul lepedőit, egy szóval amit kezébe kap széllyel tép, ’s kapczájáva teszi, dúl fúl káromkodik, tsattogattya az ajtókat mind a veszett, akkor senki nem mer semmit is szólni, tsak halgatni mind a némáknakA családfő az egyik alkalommal a fiát a következő szavakkal szidalmazta: „nem tudod hová mit teszel, másra nem vagy való hanem tsak Pákákat őrizni”. A páka a pulykát jelentette a vizsgált időszakban.17 18 19 Ifjabb Varga Kis György felesége, Csejtei Zsófia gyermekének megszülését követően apósa házánál nem részesült a gyermekágyas édesanyát megillető bánásmódban. Az „ipa” vagyis az após szénamunkával akarta megbízni a menyét, de ezt a lábadozó asszony férje megakadályozta. ,pt menyecske leányom gyermek ágyban fekütt két hetek el folyások alatt, azt akarta Ipa hogy széna körül dolgozott vo!na\.] az ura nem engedte nékie, mivel úgyis erőtlen, és enni azon gyermek ágyában tsak háromszor kínálták meg, nagyon meg haragudott a gazda, nékem ’s feleségemnek Hitünket, ’s lelkünket mívelte, úgy mondván tsak egy krajtzárt sem adok, sem holtom után nem hagyok, nékem nem parantsol senki annak adom akinek akarom, ah fájdalom [...]” — írta a történtekről tanító édesapja. Olyan eset is előfordult a Varga családban, hogy a gazda dühében megátkozta fiúgyermekét. „A fiát Attya átkozza hogy vakújon meg, holta után fiának tsontyai föld bé ne vegye. A menyetske leányomat átkozta hogy boldog szülése ne légyen sántán, vakon szüllye gyermekét.” A gazda mellett a gazdasszonyra sem volt sok jó szava Csejteinek: „Az Aszszony itt nagy gánts mert mikor békességet lehetne szerezni ott pöris patvart indét a háznál, egyet mást el dug és a szegény vömre ’s leányomra fogja hogy el lopták, tolvajoknak mondja őket, az ura hasonlón szalonnábul el dugott ’s tolvajok[m\k kiáltozza, ittis ki tetzik mind a két vénnek roszszassága.” A különös házaspár házastársi kapcsolata sem volt békétlen: „mert a feleségivei úgy élnek mind az ebb a mátskával[,] ha meg békülnek igen jól, ha meg bolondulnak mindent egymásnak kiabálnak valamit tsak tudnak egymásra, az Aszszony vádollya tselédjeit ura előtt[,] ha meg békül urával, ha öszve vesz urával, akkor urát fia előtt, Hlyen konkolly az Aszszony a háznál, kiki gondollya meg bölts elméjével, hogy Hlyen háznál lehessen békességben lenni 's Istenessen munkálódni gyermekeit tanétani mikor a két vének semmi jó példa adással nintsenek, hanem az ördögnek szolgálnak.” - olvasható a Csejtei-féle levélben. 17 Az Új Magyar Tájszótár a trucc tájszó ra rágós alakját dacból, a Iruccaság szót pedig akadékoskodás jelentéssel közli. ÚJ MAGYAR TÁJSZÓTÁR 2010. V. 479. 18 A kapca jelen esetben azt a téglalap alakú vászon textíliát jelenti, amellyel a lábat a bocskor vagy a csizma felhúzásakor becsavarták. Vö.: GÁBORJÁN Alice 1980. 19 ÚJ MAGYAR TÁJSZÓTÁR 2002. IV. 621. Az Új Magyar Tájszótár szócikkében több sárközi adat is előfordul. 50
