Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bárth János: Bács mezőváros magyarsága a XVIII. században
A BÁCSI ÚJ LAKOSOK ÖSSZEÍRÁSA 1765-BÖL Az 1765-ben számba vett bácsi új lakosok valószínűleg nem szervezett telepítéssel, hanem spontán népmozgással kerültek Bács városába. Az efféle szállingózó jövevényeket akkortájt sem az állami közigazgatás sem az egyházi hatóság nem szokta aprólékosan összeírni. Az 1765 táján Bácsba érkezett új lakosokról mégis készült viszonylag bő, részletes számbavétel. A magyarázatot talán abban a körülményben kereshetjük, hogy Bács mezőváros területén a ferencesek több évtizedes lelkipásztori tevékenysége után, 1765-ben szerveződött és 1766. január 1-jén kezdte meg működését12 a világi plébánia. A plébániaszervezés során az érsekségnek bizonyára szüksége volt új információkra a bácsi lakosságról. A bácsi új lakosok 1765. évi összeírását13 Laurentius Staklencsich ferences quardian, „bácsi plébániai adminisztrátor” készítette, aki bizonyára sokac anyanyelvű papként nem jeleskedett a magyar nyelv és a magyar földrajzi nevek ismeretében. Mindenesetre az összeírtak származáshelyeként az átlagosnál jóval több elértett, elírt, használhatatlanul eltorzított magyarországi helységnevet vetett papírra. Szorgalmát dicséri viszont, hogy nem közönséges névsort állított össze, hanem latinul rövid szöveges ismertetőt írt a kikérdezett jövevény családfőkről, különös tekintettel származásukra és addigi egyházi ellátásukra. A ferences házfőnök leírásai minden személy esetében az alábbi szempontokra terjedtek ki: Az új lakos neve, születési és esketési helye. Vannak-e gyermekei, és ha igen, egyházi személy keresztelte-e őket? Honnan és mikor költözött Bács város területére? Elvégezte-e a húsvéti gyónást és az áldozást? Az összeírás készítője alapos munkával 45 családfőt vett számba. Mindazokat, akikről úgy hírlett, hogy nemrégiben érkeztek a városba. Az összeírt személyeket kikérdezte életútjukról. Nemzeti hovatartozásukat, anyanyelvűket a Schlavus és a Hungarus szavakkal jelölte. 34 családfőt sorolt a Schlavusok közé. Valószínűleg az észak-magyarországi, felföldi tótokat, ruszin okát és a három morvaországi jövevényt sorolta a szláv kategóriába. 11 családfő kapta a hungarus, vagyis a magyar minősítést. A bácsi új lakosok 1765. évi jegyzékének tanulmányozása során újra leszűrhetünk egy régi tanulságot: Bizonyos helységek esetében, bizonyos tájakon, bizonyos történelmi időszakokban a népesedéstörténeti kutató a nevek alakja, hangzása alapján nem állapíthatja meg egyértelműen az összeírt személyek nyelvhasználatát, nemzeti hovatartozását. Természetes, hogy a ferences házfőnök magyarnak sorolta be Mónár Istvánt, Tóth Pált, Kovács Istókot, Pintér Mihályt, Tatai Mihályt. De miért vallotta magát magyarnak Schulek Mátyás, Gyurkó Kusár? Érthető, hogy schlavus besorolást kapott Albert Vrabecz, János Vlirek, Svacki Gyurkó, Figlyev Thomas, Mátyás Dobrek, Joannes Spaloski. De miért sorolódott a szlávok közé Nagy János, Szabó Mátyás és Kovács Mátyás? 12 BALOGH György 1867. 24. 13 KÉL. I. Pléb. ir. Bács. 1765. 33 I
