Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bárth János: Bács mezőváros magyarsága a XVIII. században
Alább bemutatom a 35. számú jövevény, a schlavusmk besorolt Szabó Mátyás szemléletes példáját. A ferences házfőnök a következőket örökítette meg róla: „Szabó Mátyás. Natus in Moravia. Copulatus in Doroslao per Ecclesiasticum. Prolem imam, quae ibidem Baptizata. Venit Veprovac Bacsinum ante menses. Confessi et Commimicati hoc Anno Bacsini”. Kevés ugyan a fent idézett rendelkezésre álló adat, de némi kutatói fantáziával és hasonló életutak ismeretében kis életrajzot kerekíthetünk belőle, amely talán így szólhatna: A 35. számú új lakos, Szabó Mátyás Morvaországban született. Hazájában bizonyára morva néven emlegették. Felcseperedvén inasnak állt és megtanulta a ruhavarrás mesterségét. Sok honfitársához hasonlóan ő is elindult Magyarország déli része felé szerencsét próbálni. A Bácskában találta meg új hazáját. Magyarok között lakva megtanult magyarul. Mivel jobbára ruhavarrással foglalkozott, környezetétől hamarosan megkapta a Szabó családnevet. Doroszlón nősült. Ez azt jelentette, hogy doroszlai lányt, vagyis magyar lányt vett feleségül, mivel a katolikus egyház szabályai szerint az esküvőt akkor tarthatták Doroszlón, ha a menyasszony doroszlai lakosnak számított. Hamarosan gyermeke született, akit ugyancsak Doroszlón egyházi személy keresztelt meg. Feleségével és gyermekével valószínűleg magyarul beszélt, miként a falubeliekkel is. Nagyobb kereset, jobb élet reményében átköltözött Veprovácra, ahonnan 1765-ben odébb állt, és Bács városában telepedett le. Ott olyan történt vele, ami még talán soha. Hívatta a ferences házfőnök és múltjáról faggatta. Mivel a „Hol születtél?” kérdésre a Morávia tartománynévvel felelt, a ferences öszszeíró teljesen logikusan a Schlavus besorolást osztotta rá, annak ellenére, hogy magyar feleségével és magyar gyermekével több évi magyar közegben lakva magyar életet élt. A bácsi magyarok fentebb bemutatott 1794. évi összeírása 23. házában nagycsaládi közösségben lakott Szabó István, Szabó József és Szabó Gáspár. A magyar öntudatú bácsi Szabók feltehetőleg az 1765-ben összeírt morva születésű Szabó Mátyás leszármazottai voltak. A Schlavusnak és a Hungarusnak besorolt családfők egyaránt sokféle irányból érkeztek Bácsra. Migrációs szempontból két nagyobb csoportjuk mutatható ki: 1. Keresztúrról átköltözöttek. Valószínűleg jobbára ruszinok voltak. Görög katolikus pap eskette őket és keresztelte gyermekeiket. Északkelet Magyarországról, például Sáros vármegyéből, Miskolc tájáról származtak Keresztúrra, ahonnan valamilyen ok miatt továbbálltak. 2. Veprovácról átköltözöttek. Sokféle helyről, leginkább északi vármegyékből érkeztek Veprovácra, ahol valószínűleg nem találták meg számításukat. Végezetül álljon itt eredeti sorszámával a 11 Hungarusnak jelölt új bácsi családfő neve és legfontosabb migrációs adata: 3. Schulek Mátyás Született és eskettetett Szekszárdon a ferences atyák által. Gyereke nincs. Szekszárdról érkezett Bácsba. 10. Mónár István Született és eskettetett Szabadkán a ferences atyák által. Gyereke nincs. Veprovácról érkezett Bácsba. 34
