Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Balázs Kovács Sándor: Halotti búcsúztatók Sükösdről
S Máriának hív szolgái mind kik tartoztok Szent rózsafiizér tagjai bucsuzását halljátok. Elmegy egy buzgó társatok Mária színe elé, Hogy öt színről színre lássa akit buzgón tiszteié. Most már összes rokonai alsó felső szomszédok Ti szívetek ne búsuljon mint kell tőle válnotok. Egykor ismét találkoztok a gyarló élet után, Akkor vígan társalogtok a feltámadás napján. Összekulcsolt kezeimet már te hozzád emelem, Üdvösségért könyörögvén Teremtő szent Istenem. Ti pedig a nyugvó helyre kisérjétek testemet, Az ítélet trombitája, majd felköltend engemet. Sz. M. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a versek szerkezetének kötöttsége társadalmi igényből fakadt. Az írásnál a megrendelő igénye szerint járt el a kántor. A verset megrendelték és a vers terjedelme vagy a család vagyoni helyzete szerint fizettek. így a gazdagabbaknál, akik többet áldoztak a halotti búcsúztatóra, ott hoszszabb a vers. Ennek ellenére a legszegényebbeket is, sőt a szellemi vagy testi fogyatékost, rossz házasságban élőt, öngyilkost is búcsúztatóval temették el. Gyűjtéseinkből kiderül, hogy a sükösdi halotti búcsúztatók a szerző eredeti alkotásai voltak és csak egyszer énekelte el valamennyit. Ezt bizonyítja nagy számuk is: Szarvas Miklóstól 1875. december 9. és 1927. március 6. között 118 búcsúztató verset találtunk. Olyan félnépi versekről van szó, amelyek szabadon éltek a kor divatos kifejezéseivel, különböző énekeskönyvekből és máshonnan (gyakran históriás énekekből) vett fordulatokkal. A búcsúztatás a falu népe előtt zajlott és mivel a koporsónál minden bűnt elfelejteni és megbocsátani illett, a kántor a verset úgy állította össze, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. Betartva a holtakról jót vagy semmit elvet. Amíg az egyik versben a halott csak köszönetét mond az őt elárasztó szeretetért, gyermekek, menyek, vejek, mind csak hálát és jókívánságot érdemelnek, addig másutt a megbocsátás, a hibák feledése, az irgalom lesz visszatérő gondolat. A lényeg a versekben mindig az érzelmekre hatás, az eredményt úgy mérték le, hogy mennyire sikeredett megríkatni a gyászoló közönséget. A kívülállók, késői utódoknak a búcsúztatók második része, a hátramaradottaktól való búcsúzás, a nevek felsorolása nem adhat sem érzelmi, sem esztétikai élményt, de a falubeliek számára ekkor ez volt a temetés legfontosabb része. Gyakran előfordult, hogy több tucat embertől búcsúzott a halott nevében a kántor, főleg ha magas kort ért meg az illető, és nagy családja volt. A búcsúztatók harmadik szerkezeti egységében a szerző visszatér a valóságos helyszínre. Felszólítja a jelenlevőket, hogy a halottat kísérjék utolsó útjára, vagy érte 160
