Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Simon András: A termelés, ellátás és fogyasztás családi keretei Óbecsén
ementünk a Topolyai úton ott egy tanyára, majd árendásra. }42-be vót az a nagy vízáradás. Elvitte víz, elvitte víz az egész árendát. Átmentünk másik tanyára, oszt akkó így ment, csűrtük, csavartuk, üttük, vertük az életet amennyire lehetett. Aztán meg űrajtuk is elment az idő, onnan én vettem át a kis gazdaságot, de hát se házunk, se tanyánk, máséba laktunk. És aztán lassan, lassan ezt a kis házikót összekapartuk a fejünk fölé. Akkó még apáméknak is egy kicsi hogy legyen. Aztán vettük meg eztet itten a szomszédba. Egy kis ház vót rajta fiaméknak. Mikó megvettük, akkó gyerünk, gyűrjük, gyürekeztünk, építsük, csináljuk, és az egész élet így ment e. Kezdtünk vóna szépen gépesíteni is, meg... de most csak toporgunk. Sajnos így van, toporgunk. Mint egész életük során, úgy most, idős korukra is a gazdaságból, a tejfeldolgozásból és értékesítésből adódik a családi jövedelem egy része. A gazdaságban dolgozik a fiuk is. Most mekkora az állatállomány? Tehenekbü van, mer lovak nincsenek most. Várjunk csak. Olyan tizen... nagyon pontosan most nem tudom összeszámolni, de olyan huszonkét-három-négy tehén van, így valahogy, mer kint vannak tanyán. Itten van három, csak a fejősök. Piacra nem viszik a tejet és tejterméket, háztól adják el, így minden nap egy kis friss péz jön a háztartásba. A vásárlók megtartásának alapja a tej higiénikus kezelése és becsületes, tiszta feldolgozása (nem szedik le a tejszínt, nem sűrítik a tejfölt liszttel stb.). Mi itt olyan helen vagyunk, hogy erre nincsen nagyon tehén. Meg jóformán az egész Becsébe nem nagyon lesz. Itt elmegy. Itt nálunk elmegy. A tejfeldolgozás - tejföl, túró, oltott túró készítése - asszonyi munka, ezt a feleség végzi, aki ugyancsak szálláson nőtt fel, s belenevelkedett az efféle munkába. Az interjú itt közölt részletei arról tanúskodnak, hogy a szálláson, tanyán folyó gazdálkodás a családi önellátás keretein túlmutatott, s jövedelem elsősorban az állattartásból volt remélhető. A tejhaszonnal kapcsolatosan a napjainkban is szálláson élő és gazdálkodó György Ferenccel (szül. 1945.) és feleségével, Leonával (szül. 1952.) folytatott beszélgetés is hasonló tanulságokat közvetített. A házaspár németországi vendégmunkából hazatérve alakította ki tanyai gazdaságát, ahol elsősorban állattartással foglakoznak. Az állomány 8-10 tehénből áll. A tejet és tejtermékeket nemcsak háztól, hanem a becsei piacon is értékesítik. Legsikeresebb időszakként az ezredforduló éveit értékelik: Akkor el lehetett adni, fönt lehetett vele a valóságot tartani. Akkor volt egy vagy két üzlet, ahova a földolgozott tejterméket hordtam, mint túrókat, tejfölöket, meg mint mondtam, voltak kettő üzlet, ahova vittük a tejet, és az az idő, az nagyon jó idő volt. De az volt az a 2000, 2001-es, 1999-es, tehát ezek az évek voltak, amikor ez úgy ment. Azután már egy két-három év és annak is vége volt. Györgyék esetében is a feleség még kislány korában beletanult a fejésbe. Érdekesnek tartom még idézni a visszaemlékezés azon részét, amely a fejés munkájával kapcsolatosan a nemek egyenlőségét sejteti: Igen, igen. Aki elérte. Mert abba az időbe, amikor a férfiak kimentek a határba, azok nem bírtak akkor, akkor ha az nem ér haza arra az időre, mire fejés volt, amikor még lovas fogattal mentek az emberek ki és lovakkal dolgoztak kint a határba, vót amikor nem ért be az az ember meg férj, akkor meg köllött hogy fejjen az asszony. Tehát nem volt itt egy határozott valami. Vagy’ ha az asszony el köllött menjen, akkor megfejt a férj. Nem volt itt az hogy na csak teneked. 119
