Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Simon András: A termelés, ellátás és fogyasztás családi keretei Óbecsén
gazdálkodó termelőknek. Emellett élelmiszereket a vegyeskereskedésekben, illetve a polgári háztartások igényeit is kielégítő, gyarmatárukat is kínáló fűszer- és csemegekereskedésekben vásárolhattak. Az ellátásában még a hentesek és mészárosok, a pékek és sütőmesterek, valamint a borkereskedők vállaltak részt.3 A XIX. század utolsó évtizedében több alkalommal a kedvezőtlen időjárásigazdálkodási viszonyok okoztak ínségesztendőket. Huzamosabb és mélyebb válságidőszaknak számított a két világháború ideje, amikor a népesség ellátását, fogyasztását a drágulások, az áruhiány, a beszolgáltatási kötelezettség vetette vissza. Úgy véljük, Óbecse polgári-városi fejlődését e korszakban - sok más tényező mellett - jelzi a természeti adottságokhoz igazodó, egyre inkább specializálódó gazdálkodási rendszere, a települést és szükebb környékét ellátó, ugyanakkor „kivitelre” is termelő élelmiszeripara, s a helyi szükségleteket szolgáló kiskereskedelme.4 ÁLLATTARTÁS, TEJHASZON Az általam rögzített szóbeli visszaemlékezések közül a Tölgyesi Lajossal (szül. 1938.) és feleségével, Máriával (szül. 1940.) folytatott beszélgetés adatai tekintenek vissza időben legkorábbra, az 1940-es évekig. Tölgyesi Lajos visszaemlékezésében a családtörténetbe ágyazva a szálláson folytatott gazdálkodás képe is megelevenedik. Há most akkor úgy kezdjem az életsorsot... én tanyán születtem, tanyán neveledtem abba a negyvenes évekbe. Jószágokkal foglakoztunk, tehenek vótak, birkák vótak, disznók vótak, gyöngyös, baromfi. Abba az időbe anyámnak azok a gyönyörű fehér baromfik, Istenem, ott százával. Az ágy alatt keltek ki. Az ágy alatt vótak a kosárba, és ott kellek ki. Gyönyörű jószágok vótak, pulykák vótak, libák vótak, kacsák vótak, tele vót az udvar. Evvel foglalkoztunk. Nagyállatok lovak, lovakkal foglalkoztunk abba az időbe. Két anyakanca és minden évbe dobták a csikókat. Úgyhogy ezek után vót nekünk két éves csikónk, amit már tanítottunk. Azokat adtuk e. Minden évbe vót egy pár eladó fiatal ló. Azok betanítva, úgy dobtuk a piacra őket. Nagyon szépek vótak, és vót két éves csikó, meg két kiscsikó. Úgyhogy ez vót a menő akkor ugye, mint most a gépek, a lovak és ebbű ugye szép pézeket csinált az apám, hát ugye én gyerök vótam akkó. Csak az vót a baj, hogy ugye a háború után vót, ősz ’ három csikó árába egy házat lehetett vóna venni, három csikó aráé, olyan árak vótak. Disznók vótak, mondom birkák, ewe foglalkoztunk, lovakká szántottunk. Sokat mentem ugye a szántóeke után. Tizenhét éves vótam még, rám szakadt az egész munka, apám megbetegedett, komoly beteg lett, és én azóta önállóan csinálom. Kit apámtú amit hallottam, láttam, kikérdeztem... Szegényesen dógoztunk, meinem vót. Nagyon kevésrű kezdtük az életet, vagy kevés fődrű. Nekem vót egy hold födém, mamának másfé hold. Apámék is ugye hát szegény emberek vótak. Öregapám úgyszintén szegény ember vót, fuvaros ember vót, nyóc családot főneveit. És minden családnak - mer az öreg tényleg becsületes ember vót - minden családnak egy kis házikót, meg két-két sor fődet. Tanyán vótak ük is. Hát akkó nem jutott a családnak sok, de útnak indította a gyerekeket. Másnak a tanyáján éltünk alsóvároson. Aztán 3 SIMON András 2013. 556-568. 4 SIMON András 2013.577-579. 118
