Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Nagy Janka Teodóra: A család és jogszokásai. Az idősekről gondoskodás szokásrendje a Kétvíz közén
4. A sváb falvak már modernizálódó családjaiban az idősekről gondoskodás a szülőhazában kialakult és évszázadokon keresztül megőrződött jogszokásait mutatjuk be elsősorban a hajósi közösség Bereznai Zsuzsa és Schön Mária által összegyűjtött rendkívül gazdag szokásanyagára építve (XX. század közepéig).15 1. A feudális időszaknak a jobbágytelek közös birtoklásán alapuló nagycsalád modelljétől jelentős mértékben különbözött a városban élő parasztság, illetve az egyházi uradalmi vagy magánföldesúri szerződéses parasztok helyzete. Kalocsán és a Kalocsai Sárköz falvaiban is egy kisebb létszámú, az oldalági rokonok együttélését nélkülöző család dominanciáját láthatjuk már a XVIII. század utolsó harmadától. A generációk közötti gondoskodási kötelezettség erkölcsi szabálya általánosságban garanciát jelentett ugyan a közösségen belül az idősek, betegek gondozására, de a gondozási kötelezettség akadályozottságának váratlan eseteire igyekeztek a szokásjog írásbeliség biztosította keretei között előzetesen felkészülni.16 Egy korai híradás az öngondoskodás változatos formáiról Holler Józsefné Mészáros Anna kalocsai özvegyasszony 1764. november 12-i keltezéssel írott kontraktuális levele. Megszületését az indokolta, hogy az özvegyasszony fiai, akiktől öreg korára a gondoskodást elvárta volna, „érdemtelenekké” váltak. István és József „tuelem el menvén egyeduel mint a meg szedett szoeloetoett hattak volna”. Ezért Mészáros Anna kalocsai házát eltartásért és gondviselésért veje számára átadja: „az házam némely részeiben meg rongyolódván, úgy annyira, hogy én annak szuekséges igazétását most sem tehetem, annyivalis inkább, hogy ha ennekutánnais igazéttás nélkül maradna, toebbruel toebb koeltségemben essnék, úgy nem kueloemben a szoeloemis sok helyeken soraiban hibát szenvedd toeke nélkuel lévin, mellyeket a fiaim velem lakván alégséges képpen hellyre hozhatták volna, de mivel édes Annyai szeretett bennek nem volt, és igy nem akarván vélem tuemyi, szenvedni, kénszeréttettem más meg mozdétható jovaimbol részenkint el adván oeket ki fizettni; melly igy lévén, mivel naponkint végsőé napjaimhoz jobban, és jobban koezelitek, azértis az foellyebb meg nevezett fogyatkozást sem házamban, sem szoelloemben magam helyre nem állíthatom, hanem meg gondolván mind ezekben gyámoltalan szeginy el hagyatott sorsomat, kinszeríttettem azon házamat ára szerint Nyitrai Jóseff csizmadia mesterségben lévő Voemnek, és nála lévőé édes Leányomnak [...] átal adnom, hogyis ezek mindennémue szükségiben helyre hozván, vélek edgyuet szárnyok, és gondvisseléssek alatt holtom uedejeig lakván le koetoett, és meg Ígért fogadássok mellet békességessen lakhassak, és igy Istenemnek, és nem másnak élvén meg nyughassak”.17 Azért Mészáros Anna özvegységében, Istenben bízása mellett maga is előre gondolkodik: a szekszárdi szőlőt, amely „Szexárd Privilegizált Boetsueletes Városnak határjában” fekszik, a „hozzá tartozandó préssházzal, préssel, pinczével, kádokkal, és hordókkal” rendkívül méltányos áron eladja vejének, aki a vételárat, 300 forintot két részletben adja anyósa kezébe, amikor an-15 Németkér vonatkozásában az 1939-1948. évi jogi népéletkutatás gyűjtése, Hajós tekintetében: BEREZNAI Zsuzsanna SCHÖN Mária 2013. 16 BARTH János 1997. Nagy Janka Teodóra Makó mezőváros népi jogéleti kutatásainak forrásául szintén a városi protocollum judiciale szolgál alapjául 1781-1821 között. NAGY Janka Teodóra 2012/b. 17 BÁRTH János 1997. 352-353. 10
