Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)
Ifj. Gyergyádesz László: „A festő érzi a tragédiát…” Részleges leltár Kecskeméten a magyar zsidó építészetről és képzőművészetről - A „mózes vallásúak” és zsinagógáik Kecskeméten
„A festő érzi a tragédiát...” Részleges leltár Kecskeméten a magyar zsidó építészetről és képzőművészetről ifj. Gyergyádesz László A „mózes vallásúak” és zsinagógáik Kecskeméten Kecskemét Európa szívében, a Kárpát-medence és Magyarország közepén, a Duna-Tisza közén fekvő alföldi nagyváros. Különleges a város történelme, amelynek egyik lényeges pontja, hogy minden megpróbáltatás ellenére nemhogy fennmaradt, hanem szinte állandóan növekedett. „Hányszor érte ezt a várost az a veszedelem, [...] hogy nem maradt belőle egyéb, csak felperzselt templomának üszkös falai, amelyet temetni készült a pusztaság homoktengere. De a kecskeméti polgárság megmaradt része nem ment el idegen tájra jobb hazát keresni, hanem visszatért ide, hogy legyilkolt apák sírhantjába szúrt koldúsbotra feszítse ki sátrát.”1 Móricz Zsigmond jellemezte így azt az állandó újrakezdést, megújulást, amely Kecskemétet a nagy megtorpanások ellenére is majd végig egyenes fejlődési vonalon tartotta az Árpád-kortól kezdve egészen a napjainkig. A török időszak végére Kecskemét - Pest és Debrecen után - Magyarország harmadik legnagyobb városává lett. A török hódoltság kora a város amúgy is különleges történelmének egyik legsajátosabb időszaka volt. Amíg az Alföld nagy része elpusztult, addig Kecskemét lakossága a falvakból ide- menekülőknek köszönhetően jelentősen megnőtt. A város igyekezett a békét minden irányban biztosítani, elsősorban ajándékok útján. A város vezetőinek leghíresebb, legendává nemesedett ilyen „akciója” Mikszáth Kálmán 1889-ben írt regénye, A beszélő köntös révén vált közismertté. De ennek emléke az 1683-84-re elkészült református kőtemplom is, melyre az építkezést gyanakodva figyelő helyi török hatóság miatt közvetlenül a szultántól kértek és kaptak engedélyt, ami szinte példátlan a hódoltságban. Itt említhetjük meg a szintén a város különlegességei közé tartozó vallási türelem sok évszázados és folyamatos jelenlétét. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy a 19. századra az összes felekezet temploma felépül a főtérhez kötődően, ami egyedülálló jelenség Európában. Utolsóként éppen a kecskeméti zsidóság építhetett hivatalosan „templomot”, ami nem véletlen, hiszen a vallási türelem sokáig az ő irányukban működött a legkevésbé. A „mózes vallásúak”2, egészen 1746-ig (ekkor négy óbudai zsidó kizárólagos engedélyt kapott gyapjú és nyersbőr felvásárlására), hivatalosan még ideiglenesen sem tartózkodhattak Kecskeméten, bár a vásárokban már ott voltak a zsidó kalmárok is. 1744-ben a kecskeméti úriszék három csoportra osztotta a városban tartózkodó zsidókat: az említett óbudai zsidók mellett „idegen csavargók” és „minden gonoszság nélkül lakozók”. A korlátozások ellenére lassan, de folyamatosan nőtt a létszámuk (1787-ben 81-en voltak 16 háztartásban), ami a leginkább annak volt köszönhető, hogy többségük (ún. árendás zsidók) főleg kereskedelemmel (elsősorban bőrrel) foglalkozott, s e téren szüksége volt rájuk a városnak. „Az idegen zsidók előtt haszonelvű megfontolásokból tárták ki a mezőváros kapuit: a befogadó tanács és a kiválasztott tehetős kereskedő kényszerhelyzet motiválta kapcsolatteremtését jelképezte ez a kapunyitás.”3 Az 1801-ben alakult hitközség korábbi, lakóházból kialakított városközponti imaterme helyett, s a tilalmak ellenére 1818-ban, az első név szerint ismert kecskeméti rabbi, Braun Gábor vezetésével épült fel az első - 252 imaszékhelyes - zsinagógájuk, amely még ma is látható a Tudomány és Technika Háza melletti udvarban. A kisméretű, téglalap alaprajzú épület egyetlen eredeti állapotát tükröző része a főhomlokzat, melyet függőlegesen négy római ión fejezetű, sima törzsű féloszlop tagol (a timpanonos lezárást csak feltételezik) és mutat a korszaknak megfelelően klasszicista stílusúnak. A tervezője talán Fischer Ágoston lehetett. A nagyzsinagóga elkészülte után először téli imateremnek, majd más célokra is használt, emiatt 7
