Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)
Ifj. Gyergyádesz László: „A festő érzi a tragédiát…” Részleges leltár Kecskeméten a magyar zsidó építészetről és képzőművészetről - A „mózes vallásúak” és zsinagógáik Kecskeméten
Az első zsinagóga főhomlokzata / The main front of the first synagogue többször is átalakított, napjainkra meglehetősen elhanyagolt állapotba került épületet éppen könyvünk kiadása idején kezdték el felújítani. Az 1850-es évek végére megnőtt zsidó közösség (1857-ben 1211-en, 1869-ben már 1514-en voltak), melynek tagjai főleg a Duna-Tisza közéről és Magyarország északi részeiről érkeztek. Nem meglepő tehát, hogy a hitközség 1859-ben egy, a korábbinál jóval nagyobb, 600 imaszékes zsinagóga megépítését tűzte ki célul Fischmann Simon Henrik kezdeményezésére. A csehországi születésű, mindössze 25 évesen (1846) megválasztott rendkívül energikus, tudós főrabbi (a Kecskeméten született Fényes Adolf festőművész édesapja) először Wechselmann Ignácot, a pesti nagyzsinagóga zsidó származású építésvezetőjét kérte fel 1861-ben. A következő évben megkapták ugyan a tervet, de az nem elégítette ki a hitközség igényeit. 1863-ban a neves pesti építészcsalád egyik képviselőjét, a 37 éves ifj. Zitterbarth Jánost bízták meg újabb tervek elkészítésével, amit 1864. január 3-án a helytartó tanács is jóváhagyott. Az orientalizáló (moreszk) romantikus stílusú épület lényegében 1864-1868 között épült fel meglehetős anyagi nehézségek közepette, míg a belső díszítéssel és berendezéssel 1871-ben végeztek. A 27x38,9 m alapterületű épület az ún. „zsidó székesegyházak" egyik típusalkotó példája a pesti Dohány utcai zsinagógával egyetemben. E típus (amely a megreformált, neológ irányhoz kötődött), gyakorlatilag átvéve a legnépszerűbb hosszanti elrendezésű katolikus templomok rendszerét, nagy (esetünkben egyetlen 55 m magas) tornyá- val/tornyaikkal, reprezentatív külső kiképzésükkel, gazdag és nagy belső tereikkel büszkén hirdette a zsidóság újonnan elnyert egyenjogúságát. „Az emancipációs zsinagógák szerepe nem csak az volt, hogy imádkozzanak benne az izraeliták, hanem az is, hogy egy manifesztum legyen. A mondanivalója többek között az, hogy emancipálódnak és igényük van arra, hogy legyen egy templomuk, mint ahogy van a kálvinistáknak, katolikusoknak, görög katolikusoknak.”4 Kecskeméten ez különösen jól érzékelhető, hiszen az egy- tornyú épület gyakorlatilag a legnagyobb szakrális épület, a katolikus Nagytemplom pendantjaként jelenik meg.5 Igaz, ez a századfordulóig kevésbé volt tetten érhető, hiszen a „földszintes házak mellett sokkal monumentálisabbnak tűnő főhomlokzatára csak a sikátorszerűen szűk Szlemenics utcán át lehetett rálátni. Közvetlenül az épület előtt haladt el az Aradi utca, s az új templomot csakis innen lehetett megközelíteni."6 Ma már szinte semmi sem érzékelhető a hajdani kecskeméti neológ zsinagóga belső kiképzéséből, így nem látható az egykori hatalmas és magas belső tér, két oldalán a vékony öntöttvas oszlopokkal alátámasztott kétemeletes női karzattal, az 554 férfi és 334 női imaszék7 (Szabó József pesti asztalos), a Féloszlopfő az első zsinagóga főhomlokzatán / The capital of an engaged column on the main front of the first synagogue 8
