Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)
Magyar zsidó festészet a kecskeméti múzeum gyűjteményében. I. Nemes Marcell adománya és a Kecskeméti Művésztelep
amelyre az olyan »nemzeti« vagy »törzsi« vonatkozások, mint a zsidó vagy nem-zsidó származás, aligha voltak relevánsak.”54 De hogy teljesebb legyen a kép, tegyük mellé Molnos Péter észrevételét is: „Ez a feltűnő túlreprezentáltság azért is figyelemreméltó, mert a zsidó származású művészek sem előtte, sem utána nem küzdöttek ilyen kiemelkedő számban a magyar modernizmus legelső vonalában: a nagybányai kolónia legfontosabb mesterei között a deklasszálódott dzsentri, míg a tízes évek közepének avantgárdjában a művészi pályára lépő keresztény proletár vagy a szintén vagyontalan kispolgár jelentkezik vezető szerepre.”55 Nemes Marcell az adománylevelében is utalt arra, hogy a gyűjtemény alapítása szorosan kapcsolódott a Kecskeméti Művésztelep létrehozatalához: „Honorálni kívánván Kecskemét város ama nagylelkű és minden követésre méltó bölcs elhatározását, hogy falai között a magyar művészek részére művésztelepet létesített és műteremházakat emelt...".56 Kecskemét az 1909 körüli években gazdaságilag, kulturálisan és urbanizációs fejlettség tekintetében egy olyan szintre jutott el, melyet már nyugodtan értékelhetett úgy magában Kada Elek polgármester, hogy annak nyomán Nagybánya, Szolnok és Gödöllő példáját követve negyedikként csatlakozzon a magyar művész- telep-alapítási „mozgalomhoz". „Másik nagyon sokat vitatott és kárhoztatott művészeti alkotása volt Kadának a művésztelep. Kada t. i. író- és művészkörökkel Budapestről való leköltözése után is állandóan fönntartotta az összeköttetést, s ha Budapesten annyi ideig maradt, délutáni feketéjét rendszerint az Otthonban itta meg. S ezek a feketézések már a város külső képén is erős nyomot hagytak... (...) Azt hiszem, a budapesti Otthon-körben született meg a művésztelep eszméje is, amelyet Kada a nagybányaiakkal (a korszak Európa-szerte ismert legjobb kolóniájával) akart megalkotni. (...) Kadát az a gondolat vezette, hogy ezúton a művészekbe belevigye a magyar alföldi tájat, ezzel a magyar nép szeretetét, miáltal a művészek között a magyar nemzeti szellem erősödne. A népet pedig oda akarta emelni, hogy a művészetet megszokja és érdeme szerint megbecsülje.”57 Újdonság a többi művésztelephez képest, hogy a kecskemétit maga a város kezdeményezte, sőt vállalta a feltételek megteremtését is. További újdonság volt, hogy az alapítást írásos terv vezette be, melyet Iványi Grünwald Béla (1867-1940) jegyzett levél formájában, eredetileg Kada Eleknek címezve, 1909. július 17-én Nagybányán keltezve.58 Valóban fontos szerepe volt a kávéházi kapcsolatoknak, de az említetten túl a Japán kávéház híres Művészasztala is szerepet kaphatott, hiszen többek között itt találkozhatott Kada először Iványival, Falus Elekkel, Herman Lipóttal, Pólya Tiborral (Lechnert viszont már korábbról ismerte). Az itteni kapcsolatok eredményezhették azt is (Herman szerint Falus beszélte rá59), hogy Nemes, aki többek között maga is a Művészasztal törzstagjává vált, sőt azt egyfajta szabadiskola gyanánt használt a modern művészet terén, Kecskemétnek képadományt tett. A kolónia kijelölt színtere a főtértől mintegy 3 kilométerre fekvő úgynevezett Műkert lett. Ide, Kecskemét dél-keleti, külvárosi részébe tervezte Jánszky és Szivessy a művésztelepi épületegyüttest 1910-1912-ben. A hat művészvilla, a három hatalmas ablakkal egy oldalról megvilágított (ma már nem látható) festőiskola és a nagy közös műterembérház építészeti megoldásai, homlokzati kiképzése természetesen a „Fiatalok” - korábban már bemutatott törekvéseit - tükrözi. íme, egy jellegzetes kortárs reflexió: „Nem tagadhatjuk azonban, hogy első pillanatra e villacsoport oly benyomást kelt, amit London valamely kertes elővárosának lakója ismerősként üdvözölne ugyan, de másként meglepődve venne tudomásul. A hatás inkább távoli, idegen, mint otthonos. Már t. i. épen abban a városban, amely barack-kereskedelmével be van ugyan kapcsolva a nemzetközi forgalomba, de amely agrár népének tempóival, szokásaival, leikével, nótázásával sűrűvérű ősökre üt. Azon a földön, amelynek atmoszférájában még mesélik Lehel kürtjének varázsát: este, a sík messzeségből mintha még hangjait hozná a szél e mondabeli kürtnek.”60 Az építészet korabeli fontosságát, bizonyos értelemben vezető szerepét bizonyítja, hogy a Jánszky-Szivessy páros több, már bemutatott kecskeméti épületéhez kapcsolódtak a Kecskeméti Művésztelep tagjainak első megbízatásai. Az egykori II. katolikus bérház díszítő elemei közül ma már csak Kisfaludi Strobl Zsigmond homokkő homlokzati szobrai (Árpád-házi szentek és Szent Miklós, Kecskemét védőszentje) láthatóak a városszéli arborétumban, a Sarlós-Boldogasz- szony-kápolna közelében. Az oromfal egykori falképeiről azonban ma már csak egy 1911-ben készült kisméretű fekete-fehér fénykép tanúskodik (Hit-Remény-Szeretet Iványitól, míg a katolikus egyház címerét vivő két angyal Bornemisza Gézától). A kecskeméti kolónia részéről, a leginkább a szecesszió ideáinak megfelelő, valódi Gesamtkunstwerk csúcsteljesítmény azonban a Városi Kaszinó esetében jött létre. Kisfaludi Strobl a külső plasztikai díszítéssel, Iványi Grünwald kívül is (a főhomlokzat hármas oromzatára festett és az 22
