Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)
Magyar zsidó festészet a kecskeméti múzeum gyűjteményében. II. A Farkas–Glücks-hagyaték
Bokros Birman Dezső: Aszfaltozó / Dezső Bokros Birman: Asphalt Paver (1943) szemüregeivel halálfejre emlékeztető „arcú", élőhalott öregasszony földig érő lila ruhája, s a nyakában lógó arany mellkereszt a római katolikus püspökök lila reverendáját idézheti fel a nézőben. Lebegve, szinte árnyékként suhan a temetőfalakra emlékeztető kerítés, egy elszáradt, csupasz fa és a szintén testetlen árnyalakként megjelenített, láthatóan részeg fia mellett, A Fiatal részeg költő... és a hozzá hasonló alkotások borzongatóan furcsa, réveteg hangulatának szolgálatában áll Farkas kedvelt festői technikája is: a gipsszel rendkívüli simaságúra bevont falemezre vékonyan festett tempera annak visszafogott koloritjával, anyagtalan hatásával. A húszas évek végétől egy új és szokatlan színvilágot kezdett alkalmazni, amelyen ráadásul áttetszik, sőt egyes esetekben - a késő középkori ezüstrelief-zománcok translu- cid-transzparens hatását idézve - szinte keresztül is világít a fehéren fénylő alapozás. A Vörös asztal körül (1931, 29. kép) a Farkas által teremtett világ forog. Mintha a gyermekkor „családi” asztala kelt volna életre88, s körülötte egy éber álom keretében, arc nélküli árnyékalakok formájában, az egykori Wolfner-család tagjai. Gyakori Farkas-motívum a ház is - képünkön magányosan megjelenítve -, mely valószínűsíthetően szintén egy önkéntelenül formát öltött mélylélektani kivetülés a festészetében. A háttérben álló toronyszerű, s arányaiban vasúti épületekre emlékeztető formájú házban mintha soha senki sem lakott volna. A Farkas-házak a képzeletünk által önkéntelenül felépített börtönök, ahol mélyen bezárt érzelmeinket, titkainkat rejtjük el mások elöl. S így a testből-testiségből menekülni vágyó, de arra képtelen emberi lelkek szimbólumai. „Ezek a dolgok teljesen elvesztik anyagiságukat, olyanok, mintha benne élnének a teljesen átszellemített természetben. ... kibővített tájképek ezek, melyeken mágikus együttélésben látjuk a természetet, a dolgokat és az embert. (...)... a festő a hétköznapi lét mögött titokzatos jelentőségű másik világot lát és figuráinak hangszerén ennek a transzcendentális világnak eseményeit szólaltatja meg.”89 Farkas különös képi világa szinte teljes ellentétben állhatott a kortárs nagyközönség előtti kifogástalan, előkelő külső megjelenésével, kimért viselkedésével. Alkotásai tiszta fehér falú műtermében készültek, mely több kortársát (pl. Adorján 29 r~r
