Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)

Magyar zsidó építészek és a századfordulós-szecessziós építészet Kecskeméten

A Márkus Géza tervezte Balatoni Farkas-síremlék/ The sepulchre of Balatoni Farkas designed by Géza Márkus (1903) felépíttetett villájáról, igaz forrás hiányában csu­pán stíluskritikai érvek mentén. „Kint az Öreg­hegyen a sűrűn ismétlődő villák között van egy amely kívülről is elárulja gazdája egyéni életét: eredeti ősmagyar motívumokból merített archi­tektúrájával elüt a sablonoktól. (...) Ez a polgár- mester kertje."26 Szerencsére a Szentháromság temetőben álló - kápolnaként is használt - csalá­di sírboltról, melyet Balatoni Farkas Ignác gyógy­szerész valószínűleg Celli nevű leányuk emlékére emelt („a gyermekre utal az épületen mindenhol megjelenő szívmotívum és a liliom az angyalok kezében”), egy előkerült tervrajz is igazolta, hogy 1903-ban Márkus Géza volt a tervezője.27 „A Széchenyi-téren van az Iparosotthon csinos, modern, kétemeletes sarokháza. Benne van az Ipartestület, Munkásbiztosító pénztár és Ipari Hi­telszövetkezet helyisége. Azonkívül van benne vendéglő, kávéház és szálloda házi kezelésben és kisebbszerű színpad.”28 Az építtetők a kecske­méti 1884-ben alapított „Ipartestület" és az 1861- ben alakult „Iparegyesület” voltak, akik végre mél­tó, közös székházat kívántak emelni. Az egykori Iparos Otthon (ma Ifjúsági Otthon és Otthon Mozi) épületére 1904-ben kiírt tervpályázat győztese - 16 beadott pályamű alkotóit megelőzve - a Ko­mor Marcell - Jakab Dezső építész páros lett, akik budapesti irodájuk ellenére különösen a vi­déki középületek terén voltak rendkívül sikeresek (pl. Marosvásárhely Városháza és Kultúrpalota; Nagyvárad, Fekete Sas-szálló; Szabadka, Neo­lóg zsinagóga és Városháza). E körben korainak számító épület kivitelezésre, azonban különböző okok miatt (például a mellékutcai szárny kéteme­letesre való módosítása), csak 1906-1907-ben kerülhetett sor A néhány alkalommal Márkussal is együtt dolgozó (a legismertebb a budapesti Népopera, mai nevén Erkel Színház) Komor és Jakab Lechner legkövetkezetesebb és egyben legegyénibb követői közé tartoztak. Az Iparos Otthon változatos és fantáziadús tömegalakítá­sa, hajlékony formavilága, vakolatarchitektúrája, a gazdag polikróm kerámiadíszítés, a kovácsoltvas erkélyek, és mindenekelőtt a főhomlokzat külön­leges, a magas nyeregtető előtt hullámzó, és az egész épületet megkoronázó, egyszerre orom­zatként és pártázatként is értelmezhető attikafala mind ezt bizonyítja. Az épület jellegéből logikus és egyben teljesített követelmény is volt, hogy a kivitelezést túlnyomórészt helyi iparosok végez­zék. Ennek megfelelően Reiszmann Márton mű­helyében készültek a kovácsolt lépcsőkorlátok és erkélyrácsok, míg Pintér Antal nevéhez kapcsol- hatóak olyan belső vasmunkák, mint a csillárok vagy a falikarok. Természetesen egyes speciális munkákhoz külső vállalkozókat kellett hívni, így például a külső majolika díszek a ceglédi Faragó Lajost, míg a külső és belső üvegmozaikok Roth Manót és fivérét, Róth Miksát dicsérik. Az utóbbiak közül a legszebbeket ma már nem az első emeleti táncteremben, hanem az abból 1937-ben átalakí­tott moziban tekinthetjük meg. Felmerült, hogy az épülettel szomszédos, szin­tén a lechneri irányból merítő szecessziós stílusú Izraelita bérházat is (1907, valószínűbben 1910 körül) a Komor-Jakab páros tervezte. Különösen nagy veszteségünk viszont, hogy nem valósult meg a szintén szomszédos görögkeleti templom közelében a „Vásárcsarnok és Városi bérház", amelynek részeként - 1908 novemberében Ko­mor és Jakab által megrajzolt tervek alapján - a többi között egy öntöttvas vázas, üvegkupolával fedett centrális alaprajzú csarnok is felépült vol­na. A kiállítás témája indokolja, hogy megemlé­kezzünk arról is, hogy a Kecskeméten is működő építészek közül Komor Marcell sorsa volt a leg­tragikusabb, ugyanis Kohn Salamon rabbi fia Sop- ronkeresztúron, egy munkatáborban veszítette életét 1944. november 29-én, 76 éves korában. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom