Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert hogy az egyházközség egy takarékos megoldás mellett döntött, és a limoges-i feszületeket, valamint a helyi hagyományt egyaránt ismerő, ezen a tájon dolgozó mestert bíztak meg a szóban forgó, egyszerűbb feszület elkészítésével.171 Pávai Éva nem tartotta kizártnak egy dél-alfoldi (Tisza-Körös-Maros közötti) műhely létezését, amelybe az ellési monostor területén megtalált korpusz és a hódmezővásárhelyi körmeneti kereszt tartozik.172 Ugyan a származási helyet még nem sikerült behatárolni, de a stíluskritikai vizsgálatok eredményei szerint a szolnoki, a nagykőrös-ludasi és a győri kereszt bizonyosan egy másik csoportba sorolható. Visszatérve magához a településhez, hangsúlyozni szeretnénk, hogy Szolnok igazi jelentőségét kezdettől fogva a révhely adta. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének, az országot átszelő kereskedelmi utak találkozásának köszönhetően a Tisza-parti település átkelőhelyének forgalma a tatáijárás után emelkedni kezdett. Egyrészt „ megnőtt a szerepe annak az útnak, mely Erdélyből a Sebes-Körös völgyében, Váradon át vezetett Szolnok és Buda felé. Egyike volt ez a »sóutaknak« ”.173 Ezen kívül Buda centrális kereskedelmi helyzetének kialakulása maga után vonta az úthálózat átrendeződését, melynek következtében a távolsági „nagy utak” (magna via, strata publica) sugarasan futottak itt össze. így „Buda kapujából indultak ki-a pesti réven átkelve - a Dunán a kereskedők szekerei kelet felé mindkét, fentiekben vázolt főútra: Hatvanon át Kassa és a Szepesség, másrészt Szolnokon és Váradon át Erdély felé. ”174 Nem szabad megfeledkeznünk a folyami szállításról sem, amely főként a sókereskedelemhez kapcsolódott. A vízi út az észak-erdélyi, Dés környéki bányákból a Szamoson, majd a Tiszán vezetett lefelé Szolnokig.175 A 14—16. századi településtörténeti folyamatok rekonstruálásához pillanatnyilag még nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Ennek ellenére az teljes biztonsággal kijelenthető, hogy városfal építésére csak igen későn, 1551-1552-ben kerítettek sort, és akkor sem egy szerves belső fejlődés eredményeképpen valósult meg, hanem az oszmánok ellen emelt királyi végvár erődítési munkálataival összefüggésben.176 A városias jellegű helységeket kedvelő kolduló rendi (domonkos, feren171 KERTÉSZ 2010. 172 PÁVAI 1999,474-^175. 173 SZŰCS 1993, 256. 174 SZŰCS 1993, 266. 175 SZŰCS 1993, 256. 176 KERTÉSZ 2010. ces) kolostorok jelenlétéről ugyan nincs tudomásunk, jóllehet a Tisza bal parti monostor, Tenyő,177 és a jobb parton, Paládics szomszédságában található Tétmonostor178 a közelben helyezkedett el. Ezektől némiképp távolabb, Nagyrév közelében feküdt a sápi (garádsápi) monostor.179 Szűcs Jenő megállapította, hogy a „katasztrofális forráspusztulás miatt” ugyan Szolnok „homályos pont”, de egyike lehetett az egyszerű, falusias úas/;es'-telepüiéseknek, vásárhelyeknek, amilyenekből akkor igen sok volt az országban.180 Ez lényegében összhangban áll azzal az általános képpel, amely IV. Béla városfejlesztő politikájának révén a Magyar Királyság településhálózatának átalakulásához vezetett 1242 után. Az átrendeződő ámcsere ugyanis új helyi központokat hívott életre, a korai „váras helyek”, a régi ispá- ni székhelyek váraljai településeinek többsége pedig elvesztette korábbi jelentőségét és visszavonhatatlanul „kihullott” a városiasodás tartalékából.181 A 15. század első felében keletkezett források ugyanakkor rávilágítanak arra a tényre, hogy Szolnok elindult a városiasodás útján és fejlődése komolyabb lendületet vett. I. Zsigmond 1422-ben kelt oklevelében az alábbi kiváltságokkal ruházta fel az időközben mezővárossá (oppidum) vált települést: mentesség a harmincad adástól, valamint a szárazföldi és a vízi vámoktól.182 Néhány évvel később, 1429. július 2-án Pozsonyban kelt oklevelében Zsigmond parancsba adta az ország valamennyi főpapjának, bárójának, grófjának, várnagyának, nemesének, tisztségviselőjének, továbbá városának, szabad helyeknek, ugyanazok vezetőinek, bíráinak, gondviselőinek, hogy engedjék Szolnok városába (civitas) azon 177 1439-ben apátság. A garamszentbenedeki konvent tiltakozik az ellen, hogy Buda Simon és János, továbbá Csir- ka György kun kapitányok elfoglalják. Lásd: BÁRTFAI SZABÓ 1938,519. 178 1380-ban Nagy Lajos király felszólítja a budai káptalant, hogy (propter bonum pads et concordié) határait a király szolnoki földjei felől járassa meg. Kegyurai a Vesenyiek. Lásd: BÁRTFAI SZABÓ 1938, 519. 179 1374-ben Széchényi Mihály egri püspök, Frank soproni főispán és Kónya bán fiai, mivel a Sápiak Széchényi Kónyának a páduai hadjáratban igen jelentős szolgálatokat tettek, Sáp birtokkal Miklós borsvai főesperesnek, Verebi György fiának Péternek és Szőcsi Lack fiának Benedeknek adják. Sápon Szűz Mária tiszteletére kőből épült templom van két kápolnával: a Szentlélek és Szent Mihály emlékére. Lásd: BÁRTFAI SZABÓ 1938, 522. 180 SZŰCS 1993, 270., 273. 181 SZŰCS 1993, 50-54., 59-61. 182 BENEDEK 2007, 4L 360
